Családunkban október a születésnapok hónapja. Három generáció születésnapja és egy névnap van ebben a hónapban. A hó első napján összeülünk és kihúzzuk, hogy melyik jeles nap lesz az, amikor egyszerre felköszöntünk mindenkit. Ilyenkor derül ki az is, hogy ebben az évben ki süti majd az ünnepi tortát.  Egy tortát szoktunk sütni, ez mindenkié.

Dédike már elmúlt kilencven, évek óta szeretett volna egy IGAZI tortát. Soha nem mondta el, mit ért ez alatt, de minden évben csak azt mondogatta, hogy úgy szeretne már egy igazit. Próbáltuk kifaggatni, de nem sikerült. A tortákat is ki szoktuk húzni. Mindenkinek vagy kedvence. Így tartottuk igazságosnak.  Különben is olyan jó összejönni a hónap első napján erre a szertartásra. Mindenki izgul. Ez már egy elő ünneppel is felér. Egy tea mellett beszélgetünk, felírjuk cetlikre a dolgokat, és dédike kihúzza a nyertest.

Az idén az unoka feladata lett a tortakészítés. Dédike kedvence következett a torták sorában. Az igazi meglepetés ezután jött. Dédike szégyenlős, huncut mosollyal elénk tett egy reklám újságból kitépett oldalt. Rámutatott az egyik képre, majd közölte, hogy IGAZ TORTA.  A képen egy akciós kis torta volt. Megdöbbentünk, majd nevettünk. Szóval nem házi, hanem „gyári” tortát szeretne a mi dédikénk. De eddig miért nem mondta, hogy cukrászdában készült tortát szeretne. Vettünk volna eddig is, ha mondja.  Most elmondta, hogy ő még soha nem evett olyan tortát, amit meg lehet vásárolni, csak olyat kapott mindig, amit valaki sütött.

 Hazatérve előkerestem a prospektust. Megtaláltam benne az ominózus tortát. Heti akcióban, csak vasárnap kínálták.  Vasárnap délelőtt elmentünk, hogy megvesszük a tortát dédikének. Nem nyitásra mentünk, hanem kora délelőtt. Torta nem volt. Kérdeztük, hogy talán később? Mikorra jöjjünk vissza? Jó háromnegyed órás várakozás után kiderült, hogy akció ide, torta oda, nem lesz ma az akciós termékből. Vitatkoztunk, érveltünk. Hiába. Ajánlottak nagyobb, szebb, drágább tortát. A vevőszolgálatnál elismerték, hogy igazunk van, de akkor sincs az a termék, amit keresünk.

A vásárlók könyvébe írt bejegyzésünkre több mint egy hónap után jött csak válasz. Kárpótlásként kétszeres áron – az eredeti torta ötszáz forintba került volna – ajánlottak tortát. Mondanom se kell, hogy nem fogunk élni vele.

Hogy mi lett dédike IGAZI tortájával?  Természetesen megkapta egy kis segítséggel. Az egyik ismerős kiment az áruházlánc Pest közeli üzletébe. Ott megvette. Elhozta. Dédike megkapta a hőn óhajtott igazi tortáját. Ő boldog volt, örült. Nem tudta meg, hogy majdnem torta nélküli lett az idei ünnep. Ez a mi titkunk marad addig, míg ki nem fecsegi valamelyikünk.