Április 8.-án épült fel a kordon a Szabadság téren. Megkezdték az emlékmű építési munkálatait. Ekkor „költöztek” vissza a tiltakozók a Nyugati térről. Elkezdődtek a kordonbontások. Július 17-én „ünnepelik” a 100. tiltakozó napot a „Tiltakozás a német megszállás emlékművének felállítása ellen” Facebokk csoport.
Mennyi is ez a száz pontosan? Hát nem száz! Nem vagyok matek zseni, de ellent kell, hogy mondjak az ünneplőknek. Április 8.-tól július 17.-ig 101 nap van. A tüntetők nem demonstráltak szombaton, vasárnap. Kiesett ünnepek és az időjárás miatt összesen 34 nap. Akárhogy is számolom, ez összesen 67! Akkor mit is ünnepelnek?
Mielőtt bárki „ellendrukkernek” tartana, közlöm, nem az vagyok. Nagyon sok időt töltöttem én is a téren. Tudósítottam, fotóztam. Igaz az utóbbi egy hónapban csak a közösségi oldalról figyeltem az események. Összesen 23 napon voltam ott. Belefáradtam. Az okokról, majd később. Az utóbbi egy hónapban nem maradtam le semmiről.
De nézzük is, mi történt áprilistól a téren. Volt 12-13 kordonbontás. Bontott kordont civil, politikus, és színész is. Grafittik készültek a ponyvára. A „falfirkálók” megkapták a hatóság által megítélt „jutalmat”. Volt egy 5 napos ülő tiltakozás is, amivel megakadályozták a munkavégzést. Kitartottak esőben, szélben, melegben.
Készült számtalan interjú, tudósítás. Magyar és külföldi televíziós stábok forgattak a demonstrációkról. Ez mind szép, de kicsit hamis képet mutatott, és mutat is. A munkálatok megkezdésekor majdnem egész napos volt a jelenlét. Kora reggeltől késő estig ott voltak. Amikor úgy döntöttek, hogy elfoglalják a munkaterületet, kora hajnaltól késő estig ültek a lebontott kordon elemein. Az éjszakákat mindenki otthon töltötte.
Az utolsó kordonbontás után minden megváltozott. A fém kerítés elemeit összehegesztették. Rongálás nélkül nem lehetett többet bontani. Egyre több rendőr védte a kordont, Ekkor kezdődtek a zenés élőláncok. Holt többen, hol kevesebben vettek részt benne délutánonként. Ahogy csökkent a résztvevők száma, kora estére került a kezdés. A menetrend úgy alakult, hogy élőlánc, majd beszédek, versek. Nagyjából két óra és vége.
A 67 nap alatt a baloldali, demokratikus ellenzés majd minden képviselője felszólalt. Ígérték, hogy nem engedik felépíteni az emlékművet. Hát nem sikerült. Az építmény majdnem kész. Természetesen voltak ellentüntetők, provokátorok is szép számmal. Hol békésen, hol rendőri segítséggel távoztak is.
A majd egy hónapos távolmaradásom legnyomósabb oka, az, hogy szép lassan az emlékmű felállítása elleni tiltakozás zsidó és holokauszt témává alakult át. Számtalanszor hallgattam a kirohanásokat a MAZSIHISZ, a Soros ösztöndíjasok ellen. Tudom, a német megszállás elválaszthatatlan a holokauszt-tól. Sajnos kéz a kézben jártak. A tiltakozók bírálták az Élet Menete szervezőit is.
A teljességhez hozzátatoznak a munkások és a téren munkájukat végző rendőrök is. Az építők is kaptak hideget, meleget, tojásokat, anyázásokat. A rendőrök csak provokációt. Azt azonban bőven. A hangos csetepatékat soha nem ők kezdeményezték.
Így telt el a tér 67 napja. Várom az igazi 100.-at.
Megjelent:
http://demokrata.info/velemenyoldal/1077-mennyi-szaz
