slapajblog

Gyülölöm a hazugságot. Vallom, hogy az őszinteség - még ha fáj is - az egyetlen járható út.

Home Sweet Home

2015. október 06. 12:04 - sztorma(HCJD)

piszoar.jpg

Már megszokott, ha Design Hét, akkor különleges városi séta is kapcsolódik ehhez az eseményhez. Nagyon népszerűek ezek a túrák, nem csak ingyenességük, hanem témájuk miatt is. Idén a Home Sweet Home tematikához illeszkedve a város és otthon kapcsolatát járhatják körbe azok, akik részt vesznek a Hosszúlépés programjain.

El tudja képzelni, hogy a lakás legkisebb helyiségét – a WC – középpontba állító sétán vegyen részt? Netán ezt a témát túl intimnek, szemérmesnek tartja? Pedig életünkhöz hozzátartozik, a várost járva sokszor központi kérdéssé alakul, hogy megtaláljuk azt a bizonyos helyiséget.

„A nagy vécé-túra” nevet viselő sétán Merker Dávid szociológussal egészen a római időktől napjainkig tekintettük át a város és lakóinak viszonyát ehhez a kérdéshez. Ma már el se tudnánk képzelni, hogy mondjuk a Március 15. téren, egy fa deszkán ücsörögve végezzük „dolgunkat”, majd utána ugyanazt a szivacsot használva fejezzük be a folyamatot. Pedig így történt! Őseink cseppet sem voltak szégyenlősek. Társadalmi események megbeszélésének központi helye volt a közös, nyilvános Cloaca maxima feletti ücsörgés. Hol voltak akkor még a kiépített, fedett csatornák. A Duna talán el tudná mesélni és a szennyezett talaj is, hogy mennyit szenvedett 1780-ig, amikor is megépítették az első fedetlen csatornát. Ennek leginkább a 40 éve csatorna nélkül üzemelő Invalidusok háza lakói örültek.

Száz évnek és sok-sok szennynek kellett lefolynia a Dunán, mire 1879-ben a Deák téren megépült az első nyilvános WC. Igaz csak az urak részére. Rendeletet is alkottak az akkori városvezetők, házmestereket köteleztek arra, hogy nyissák meg a házak árnyékszékeit, a szükséget érzők előtt.

A múlt század fordulójára már a gazdag polgárok saját fürdőszobát építettek maguknak, igaz ez még csak dísz és státusszimbólum volt. Lassan, lassan aztán megjelent az igazi csatornarendszer, az épületek vízvezetékkel való ellátása. Megszűntek a járványok, nem bűzlött a város, konszolidálódtak a viszonyok.

Épültek szép „zöld házak” WC-s nénikkel. Aztán szépen el is tűntek, nem maguktól. Volt rá ok bőven. A hajdani „zöld házak” koedukáltságát bizony a pásztorórákra vágyók is kihasználták. A szocializmusban csempebárrá alakult át némelyik. Ma már elvétve áll Budapesten egy-egy ilyen bezárt, műemléki védelmet élvező házikó.

Napjaink városlakója nem igen talál nyilvánosan üzemelő illemhelyet. A gyorséttermek sorra bezárták mosdóikat a hívatlan látogató előtt, pedig megnyitáskor büszkélkedtek vele.

Itt tartunk most! Ki tudja, merre változik a világ és mi?

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://slapaj.blog.hu/api/trackback/id/tr677901864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2015.10.07. 09:53:08

A tápiószentmártoni darálós WC

Pár barátom (egy baráti pár) a napokban kért tőlem egy verset, melyben Tápiószentmárton is szerepel meg darálós WC is. Az okok most nem fontosak, a vers viszont elkészült…

Híres Tápiószentmárton
Patakjában úszik pár ton,
Amit Bödön bácsi megesz
Tejszínhabbal s attól degesz.

Fájós hasa hasogatja,
Érzi, gázos már a gatya,
WC-re lihegve oson,
S üldögél a darálóson.

Nyögve maga alá robban,
S rögvest érzi magát jobban.
Zúg a WC, zeng a falu…
Új ház kéne, tripla falú!

„Nehéz dolga van a zsűrinek. Nehéz ehhez bármit hozzátenni.....elvenni meg pláne. Nehéz lett volna alkalmasabb irodalmi entitást találni erre a költőt próbáló feladatra. HAJRÁ FRADY! HAJRÁ FRADY!! HAJRÁ FRADY!!! HAJRÁ FRADY!!!! :-)))” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnök kollégája/

„Kőttő úr, minékünk itt Jásznagybürgözdön van egy messzi fődön híres zenélő biligyárunk! Arrúl mér nem ír valami szépet, hogy mink is örülhessünk kicsinyég?!” /Jásznagybürgözdi Jenő, zenélő bili gyáros és polgármester/

„A csokikakiló Mikulásnak nincs szüksége semmilyen WC-re, mert amit ő kakil, azt a kismanók ezüstpapírba csomagolva egyenest viszik is a csokiboltba. Ugye gyerekek?” /Edebede bácsi alias Laár András/

„Nyihaha, költő úr, bruhaha! Hát még azt sem tudja, hogy a szülőfalum, Tápiószentmárton nem is falu, hanem nagyközség?! Illetve, amikor születtem, még falu volt. Éppen ezért lehetett a szülőfalum, mert ha már akkor nagyközség lett volna, akkor a szülőnagyközségem lett volna. De pont attól lett nagyközség, hogy miattam híres lett, mert az volt az én szülőfalum! Ha már a születésemkor nagyközségként indul, mára talán már megyeszékhely lenne! Nem érti? Nyihaha-bruhaha!” /Kincsem, a verhetetlen versenyló/

„Ugyan már, mit tudhat egy versenyló?! Elvégre nem az eszéért tiszteljük szegényt! Kincsem nem Tápiószentmártonban született, hanem itt nálunk Kisbéren! Bár nyilván Tápiószentmártonban, akárcsak az egész országban kisbérűek élnek, de ez nem ok arra, hogy minden település magának akarja a csodalovat! Aki ez ellen hőbörög, azt lekaszabolom, punktum!” /gróf Béri-Kiss Kenéz, kisbéri lótenyésztő és hagyományőrző huszárőrnagy/

„Böff! Naná, hogy tejszínhabbal eszem tonhalat! Én az ecetes uborkát is tejszínhabbal eszem! Az egészséges, mert átmossa a belemet és kicunamizza a bennem lerakódott méreganyagtömböket! Oszt’ hadd dolgozzon az a darálós WC!” /Bödön bácsi, nyugdíjas sintér/

„A darálós WC egy darálóval és szivattyúval ellátott szerkezet, amely kis átmérőjű lefolyók esetén is lehetővé teszi a WC bekötését, mert sok aprított trágya kis helyen is átfér. Ha nálunk veszi meg és velünk kötteti be új darálós WC-jét, akkor ajándékba adunk mellé egy doboz székletlágyítót is. Jelmondatunk: Székeljen velünk, mi ledaráljuk!” /Dr. Dara Dezső, okleveles csatornamérnök és a Dirr-Durr-Dara Kft ügyvezető igazgatója/

„Mi a szentséges rotyogó reterát ez?! Mintha ezt a sivító slózit rossz helyre kötötték volna be, és a kijövő tartalom nem a szűk csatornába, hanem a szövegszerkesztőbe ömlött volna! Ugye, hogy ráhibáztam és tényleg így fröccsent ide ez az íze is, bűze is mű?! Anyám szerint biztos van ebben az országban fél tucat ember, aki még ezt is meg tudja emészteni, de hát ő mindig is reménytelenül optimista volt. Vajon nincs Tápiószentmártonban egy lovarda ahol a költő holttestén át fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra, s otthagyják őt összetiporva?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem nem kell semmilyen WC, mert ami belőlem itt Texasban többszörös hangsebességgel kijön, az előbb még a vastagbelemben hangrobban, utána belefúródik a talajba, majd a Föld túloldalán a Csendes óceán közepén cunamit okozva távozik a világűrbe.” /Chuck Norris/

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2015/09/a-tapioszentmartoni-daralos-wc.html

Gorbacsov homlokán a májfolt 2015.10.07. 12:00:25

Ajánlanám a Kakadémia c. könyvet...
süti beállítások módosítása