Egy hete jelentek meg országszerte a barna alapon piros karikában lévő 18-as számmal díszített tiltótáblák.

A tiltásnak köszönhetően azóta verem a fejem a falba. Ó én balga lélek, miért nem az alkoholra szoktam rá úgy 45 évvel ezelőtt a cigaretta helyett. A teljes szeszes ital választék megtalálható a Nemzeti Dohányboltok kínálatában.  Némelyikben nagyobb a választék, mint egy élelmiszert árusító boltban, vagy egy kocsmában.

A napi betevő nikotin mennyiségem beszerzése azonban korlátozott. Nem. Nem a bolthálózat ritkasága miatt. Környékünkön, 1 villamosmegállón belül három is van. Válogathatok, melyiket szidjam. Legegyszerűbb, ha mindet. A választék szegényes, hiányos.  A kifogás általános: „most nyitottunk”, „majd kapunk árút”.

Mi a csudának kellett megnyitni egy olyan trafikot, ahol nagyobb a választék alkoholból, mint dohányból. Én maradi vagyok. A trafikba cigiért, a kocsmába piáért szeretek járni. Tudom a dohányzás káros. De az ivás, az nem?

Nem értem! Dohány koncesszióra írták ki azt a bizonyos pályázatot. Akkor hol a dohány? Nem kellene a cégtáblát átfesteni Nemzeti Italboltra? A karika tőlem maradhat!

Ha teljes lesz a kínálat, akkor majd gondolkodhatok, hogy fagyit, cigit, kávét, újságot, és ki tudja mi mindent vehetek még a trafikban. Lehet, hogy mire észbe kapok, egy komplett vegyesbolttá növi ki magát a trafik. Majd meglátjuk!

Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a tiltó karika tőlünk nyugatra a sex boltokat jelöli.