Most nem a zsűri van nehéz helyzetben, hanem e sorok írója. Valahogy „ki kell kürtölnöm a világnak”, megdicsértek.  Életemben először indultam egy fotópályázaton.  Két képemet találta a zsűri méltónak arra, hogy bekerüljön a kiállításra. Nagy ügy! Gondolják Önök. Más képeit is kiállították, volt, aki nyert is. Én nem nyertem ténylegesen. Mégis nyertesnek érzem magam. Miért?

A zsűri fotográfus tagja, Aknay Csaba megdicsérte a nyomot hagyó, galambot, ábrázoló fotómat. A dicséret azért is értékes, mert a képet először ki akartam selejtezni. Nem voltam éppen jó hangulatban, amikor az esős vasárnap lefotóztam a madarat.

Azért örülök, hogy nem tettem meg. Sokat gondolkodtam rajta, a végén beküldtem. Megérte!

A kiállításról elkészült tudósítást itt olvashatja. Nézze meg, érdemes!