Takács József László, a több nyelven beszélő mérnök és közgazdász 2009-től vívja a maga módján tábláival a nyakában a harcot. Mélyépítő mérnökként építette a metrót, külkereskedőként bejárta a fél világot. Két éve lett csak párttag. Ő a tüntetések „táblás embere”.
Józsi, - mert mindenki így szólítja - egyike azoknak, akik több mint tíz alkalommal elbontották a szabadságtéri kordont. A helyszínen készült hatósági videó felvételek alapján, az építtető azonban csak egyedül Őt perelte be emiatt. A „tériek” elhatárolódtak tőle. A szervezőknek Józsi „teher” lett, elhatárolódtak tőle.
- Az első perctől ott volt a Szabadság téren. Többször találkoztunk. Meg bántották? Megsértődött?
- Nem vagyok megsértődve. Csak nem szeretem, ha igazságtalanul bántanak, besúgónak tartanak. Nem vagyok az. Ma mindenki elmondhatja a véleményét, én is elmondom a magam módján. Nem kiabálva, nem mikrofonba, én a tábláimmal a nyakamban, némán, írásba, kertelés nélkül. Lehet, hogy ez kínos a szervezőknek.
- Ki tartja Önt besúgónak és miért?
- Engem is, mint a többieket beidéztek a rendőrségre. Rongálás miatt eljárást kezdeményeztek ellenem is. Rabosítottak, kihallgattak. A helyszíni felvételek bizonyították, hogy én irányítottam a kordonbontásokat. Mélyépítő mérnökként láttam, hogy az első alkalommal egyszerűen bedöntötték a kordont. Utána vettem a kezembe az irányítást, ha ezt nem teszem, sokkal nagyobb lett volna a kár. Ennek köszönhettem, hogy ajánlatot kaptam, ha segítem a hatóságot, mint szakértő, azt méltányolják. Nem tettem meg! Lehet, hogy nem kellett volna ezt elmondani ezt a többieknek? Azóta vagyok spicli a szervezők szemében. Az építtető viszont egyedül velem szemben nyújtott be kárigényt. Nem egyedül bontottam. Bontott ott mindenki, szervező, politikus, színész, tüntető. Vissza lehet nézni a rendőrségi felvételeket. Mindent rögzítettek. Rengeteg fotó is készült, fenn vannak a facebook-on.
- Azóta rendeződtek a viszonyok?
- Nem. A Tolerancia csoport tagjai szemében egyre inkább szálka vagyok. Az emlékmű felállítását nem tudták és nem tudtuk megakadályozni. Amikor ez egyre inkább bebizonyosodott sokan elmaradtak a napi tüntetésekről. Átpártoltak az eleven emlékműsükhöz. Sokkal inkább a beszélgetésekre voltak kíváncsiak, nem a hiábavaló mesekönyvbe, illő szabadságharcba. Belátták vesztettek. A szervezők ezt nem akarták észrevenni. Sok esetben egymást és a téren megjelenő más csoportokat marták. Többen ezek miatt is elmaradtak. Elmondtam a véleményemet, nem lehet válogatni, hogy kiket, mely pártokat engednek be maguk közé. Nem tetszett nekik.
Amikor vasárnap éjjel-hajnalban beemelték a szobrot és elkészült az emlékmű akkor is keveseket tudtak mozgósítani. A kezdetekkor sokkal többen voltak.
Amikor elsőnek én dobtam tojást a felállított szoborra – utána többen megdobálták azt, nem csak tojással – éles hangon közölték, hogy elhatárolódnak tőlem. „Mi nem ilyen eszközökkel harcolunk” nyilatkozták jobbra-balra. Tényleg nem ilyen eszközökkel harcolnak, hanem kordonrázással, a rendőrsorfal sértegetésével, papír repülők bedobásával harcolnak.
Itt tartunk most. Ahogy hallom nyári szünetet tartanak, átalakulnak. Ősszel folytatni akarják... Én meg napokon belül újra megyek kihallgatásra, a rendőrségre, majd a bíróságra.
Megjelent:
http://demokrata.info/interjuk/1116-nem-egyedul-en-bontottam-a-kordont
