Nem csak a városlakók, hanem a gróf úr is kíváncsi volt a 100 éves Kelenföldi Hőerőműre. Természetesen a méltóságos úr előnyt élvezett. Ő érkezett előbb. Kiválasztotta magának a leglátványosabb „lakosztályt”, a vezérlőtermet befogadó épületet. Látva a kíváncsiskodók nagy számát, megesett a szíve.

Három csoport bebocsátást kapott a szentélybe. Szigorú feltételekkel, titoktartási nyilatkozat aláírása után őrök kíséretében végigjárhattuk az épületet. Mondhatom megérte. Fényképezni nem lehetett. A sokat csodált vezérlő felülvilágító ablakon nem szűrődött át fény. Azért nem sötétben botorkáltunk a készülő film kulisszái között. Az oldalfali nyílások hangulatfényei még misztikusabbá tették az élményt. Köszönjük gróf úr!

Remélem a fentiek leírásával nem sértettem meg az aláírt titoktartást. Ha igen, akkor várom az angol bíróság ítéletét az angol törvények szerint. Egy utolsó kérésem lenne, hogy büntetésemet angol börtönben tölthessem le!

Bocsássák meg nekem, hogy a „túra” végével kezdtem írásomat.

Délután háromkor kezdődött a „Budapest 100” és a „Miénk a ház” szervezésében a 100 éves Kelenföldi Hőerőmű látogatása.  

Rövid történelmi áttekintést kaptunk vezetőnktől, Maczó Balázstól és az erőmű főépítészétől.

Megtudtuk, hogy a „magyar ipartörténet büszkeségét, a Kelenföldi Erőművet 1914-ben adták át, amely a folyamatos bővítések révén az 1930-as évek elejére Magyarország legnagyobb erőművévé vált, és sokáig egész Közép-Európa egyik legmodernebb erőműve volt. Ma már műemléki védettséget élveznek mindazon épületrészek, melyeket Reichl Kálmán, majd később Bierbauer (Borbíró) Virgil terveztek és építettek a múlt század első felében. A napjainkig végzett folyamatos rekonstrukciós munkák során ezen épületek eredeti állapotukban megmaradtak, sőt a legutolsó, 2006-ban befejeződött rekonstrukció során az új, korszerű gépek és berendezések is a régi épületekbe kerültek, megőrizve az utókornak ezt a nagyszerű épületegyüttest. Az 1950-es évek elején fogalmazódott meg a távfűtés, illetve a hőszolgáltatás iránti igény. Budapesten először innen indult meg az ipari méretű távfűtés 1952-ben néhány környező nagyvállalat ellátásával”

Az épületeken kívül a legnagyobb sikere a csarnok óvóhelyeinek volt. Ezekbe az egy ember befogadására alkalmas „kuckókba” többen bebújtak. Az erőmű szolgáltató épületei nem szenvedtek károsodást a II. Világháború alatt. Bombatalálat csak a munkások elhelyezésére szolgáló lakházakat érte.

(A vezérlő teremről készült fekete-fehér fénykép eredeti helye a tudásbázis.hu)