A szavazók kedvét mindig is keresték a pártok. Nélkülük ugyan is nem kaphattak képviselőik helyet az ország házában. Etették, itatták, szállították, befolyásolták őket szépen. Nem a mai korunk „találmánya” a választó kerületek átrajzolása. Sőt nem is magyar kútfőből pattant ki az ötlet. A XIX. század eleje óta gerrymandering néven ismerik az Egyesült Államokban, onnan importáltuk.

A választási kampány napjaiban érdekes volt visszatekinteni az elmúlt 150 év alatt történt kisebb, nagyobb a választásokat befolyásoló eseményeire. A különleges időutazást a Hosszúlépés szervezte meg az érdeklődőknek. Az izgalmas séta Ignácz Károly történész, választáskutató, a „Budapest választ” című könyv írója nélkül nem jött volna létre.

Hosszú utat tettünk meg képzeletben is és a gyakorlatban is. Végigjártuk Józsefváros és Ferencváros választásokhoz kötődő helyszíneit a dualizmus korától egészen a „kékcédulás” választásokig.

Az 1878-as választások idején Józsefváros egyetlen szavazóköre a mai Magyar Rádió helyén álló Nemzeti Lovardában volt. Ide szállították szervezetten az aratási munkákból a szavazókat. Erre leginkább a kormánypárti tehetős képviselőknek volt lehetőségük.

Az 1920-as években törvény született a választások külsőségeinek megszigorítására. Megtiltották a szavazók együtt vonulását, etetését, itatását. Alkoholtilalom lépett érvénybe a választások napjára. Szabályozták a plakátok, röpcédulák tartalmát. Sem arcok, sem rajzok nem jelenhettek meg a kiragasztott lapokon. Csak a jelölt neve, pártja és gyűlésének időpontja volt látható. Ezzel a szigorítással akarták a választások méltóságát, tisztaságát megőrizni.

Hogy hogyan alakultak a zsidó szavazók jogai, mit jelentett a „jó zsidó”, miért szavaztak a jobb oldalra a kórházak? Kik juttatták a kisgazdákat győzelemre? Hogyan zajlottak a nyitott szavazások? Milyen szerepet töltött be a választásokban a Ludovika? Mind megtudhatja Ön is, ha Ignácz Károllyal tart, sőt ajándékba hazaviheti az elhíresült „kék cédula” másolatát is.