Nem szeretem a projekteket. Elindulnak, végződnek és vége. Sokszor csak az elindítóknak, és pár embernek fontosak a célok és megvalósításuk. Akad kivétel, de kevés.

A kivételes projektek közé tartozott a 2012. novemberében megnyílt Cserf-S, azaz Családi Erőforrás Segítő Központ. „Születésénél” ott voltam. Lelkesedtem. Csodálkoztam. Több programján részt vettem. Figyelemmel kísértem lépéseit.  Aztán idén januárban jött az értesítés. A TÁMOP-5.5.1.B-11/1-2012-0056 számon futó projekt lezárult. A támogatás megszűnt. Pénzcsap elzárva. Nem tudni mi lesz? Lesz-e folytatás?

A létrehozók, VGYKE, a Vöröskereszt és a Jólét Alapítvány, ígérték, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sikeres, kedvelt programok folytatódjanak. Hát nem így lett! Hiába figyeltem hónapok óta a közösségi oldalon lévő profiljukat. Hiába. Nincsenek rajta új bejegyzések, értesítések programokról.

Két hónap elteltével sem indult be semmi. Hiába tárta ki kapuit mindenki részére a Cserf-S, senki nem kopogtat rajta. Még jó, hogy csak virtuális lakat került a nyitott ajtókra. Ha így marad, az a lakat nem csak virtuális lesz! Kár érte! Létrejött egy brend, ami már nem jelent szinte semmit.

Tudom a lelkesedés kevés ahhoz, hogy valami működjön. A projektek jönnek, mennek. Ötletek, kezdeményezések elvetélnek, elfelejtődnek. Amikor egy-egy projektre pályáznak, miért nem gondolkodnak már a tervezésnél a folytatásról? Miért csak addig fontos minden, míg van pénz? Egyre inkább az igazi önkéntes munka felé terelik a fiatalokat. Miért nem számolnak velük, vagy netán a még divatosabb közmunkásokkal. Miért kell utcát söpörni egy diplomás közmunkásnak? Nem hasznosabb lenne a tényleg hiánypótló lezárult projektek folytatásában.

El kellene ezen gondolkodni, nem pedig súlyos pénzeket „kidobni”, majd elfelejteni mindent, ami jó volt és működött!