Időnként jártamban keltemben összefutok Csomagolósékkal. Megrökönyödve nézem tevékenységüket. Ma már nem csodálkozom rajtuk, csak egyszerűen nem értem tevékenységüket. Biztos Ön is találkozott már velük. Ismérvük, hogy a megszerzett javakat akkurátusan nylon zacskóba majd ridikülbe rejtik. Ugye ismerős?

Legelőször pár évvel ezelőtt az IKEA-ban fedeztem fel, hogy Csomagolósék léteznek. Az áruház évente pár alkalommal törzsvevőit meghívta egy-egy tíz forintos reggelire. Ilyenkor az érintettek először, nyitás előtt válogathattak is az akciós ajánlatokból. Mindenki a reggelivel kezdett. Csomagolósék is. Több személyre szóló adagokat nyeltek el a nylon zacskók, dobozok. Volt, aki az egész tányér tartalmát egyben egy dobozba kanalazta. A tapasztaltabbak külön- külön dobozba tette a virslit, a lekvárt, a rántottát. Dolga végeztével újra sorba állt,majd megtömte pocakját is, és elégedetten távozott. Nem, nem fedélnélküliek voltak a csomagolósék, hanem jól öltözött középosztálybeliek. Ezt azért mondom, mert az áruház rájuk hivatkozva szüntette meg ezt a törzsvevőknek szolgáló kedvezményt.

Csomagolósék mindenütt megtalálhatóak. Az előkelőnek számító szállodák rendezvényein is találkoztam velük. Ezek szerint járnak konferenciákra is. Okoztak is megdöbbenést nekem. Azt hittem konferenciákra a téma iránt érdeklődők és sajtómunkások járnak tudósítani. De Csomagolósék ide is eljöttek. Na nem művelődni. Csomagolni mennek. A svédasztalt általában először ők támadják meg. Szemrevételeznek. Tányérjaikat megpúpozzák, majd néha elvonulva, néha mindenki szeme láttára raktároznak. Megy a pogácsa, az apró sütemény a ridikülbe. Láttam olyat is, hogy a szendvicset becsomagolták a szalvétába, majd zacskóba és úgy a táskába.

Vannak olyan egész napos rendezvények ahol, meleg étel várja a résztvevőket az ebédszünetben. Ne nevessen, Csomagolósék ott is jelen vannak. Kenyerek, zsömlék közé kerül a sült, és a mártásos hús, majd szalvétába és utána a ridikülbe. Jól megférnek az délelőtt zsákmányolt pogik mellett.

Ami a legjobban kiakasztott, és ami miatt e sorokat írom, az pár hete egy rendezvényen történt. Csomagolósék fél literes magukkal hozott ásványvizes palackokba töltötték az üdítőket egy szünetben. Akkurátusan pohárból a flakonba, majd a táskába került az üdítő. Aranyos, nem? Az eszem megáll!

Csomagolósék természetesen a termés betakarítása után pukkadásig megtömik pocikájukat is, majd távoznak. Dolgukat elvégezték, minek maradjanak tovább.

Nem egyszer szem és fültanúja voltam annak, hogy akik azért mentek el egy-egy konferenciára, rendezvényre, mert a téma érdekelte őket és nem rohantak a terített asztalhoz hoppon maradtak. De nem csak ők, hanem azok is, akik szerényen egy-egy darabot tettek a tányérjukra és közben beszélgettek a hallottakról. Azokról a sajtómunkásokról nem is szólva, akik dolgozni mentek és a szünetben interjúkat készítettek az előadókkal. Ők mindannyian csak a romok választékából mazsolázhattak.

Nem értem, hogy Csomagolósék hogyan kerülhetnek egy-egy rendezvényre? Honnan tudják, hogy mikor és hol lehet tevékenységüket büntetlenül végezni? Nem félnek, hogy egyszer valaki szóvá teszi ezt? Azt hiszik, ami az asztalon van az, az övék, vihetik haza?

Amúgy, ahogy tapasztaltam egy-egy konferencián, rendezvényen egy nagyjából kialakult közönség jelenik meg az ismeretlen arcok közt. Jó lenne egyszer rájönnöm, hogy az ismerős, vagy ismeretlen arcok közt kell-e keresni Csomagolósékat. Eddig nem sikerült, mert általában és dolgozni szoktam e jeles alkalmakkor.

Ha Ön találkozott már Csomagolósékkal segítene a rejtély megoldásában?