A pezsgőbontás elnapolva! Igaz, meggyőztem a fehér köpenyes gyógyítókat, de elfelejtettem megkérdezni, hogy oxigén mellé lehet-e alkoholt fogyasztani! Így aztán a hideg gyöngyöző mámor még várat magára. Kapok helyette majd egy szép karcsú 20 kg-os oxigénpalackot.

Hát nem tudom, nem vagyok alkoholista, de a pezsgőnek jobban örülnék. Hizlal, kábít. Igaz a pöttyös májam nem rajongana érte, de én elviselném, azt hiszem. Az oxigénről nem tudom, hogy hizlalna – a hó eleje óta 5 kg mínusz a mérlegem – és, hogy kábít, viszont röghöz köt. Egy 20 kg-os palackkal nem szambázhatok – jut eszembe, táncolni se tudok – a lakásban. Doki néni utasítása alapján napi 10-12 órát kell majd vele eltöltenem. Nem lesz könnyű. Aki ismer, tudja, hogy lázadok minden ellen, ami kötelező! Még most is! Sőt, egyre jobban! El kell döntenem, hogy fulladok, vagy lázadok!

Azért valamiféle javulás útjára tértem. Nagyon keveset dohányzom. Tényleg! Tegnap, amikor az oxigén terápiával kapcsolatban barangoltam a neten, találtam egy gyöngyszemet:

„A tüdőrákos betegeknek a dohányzás megtiltása nem szükséges és igazából kegyetlenség is.”

Fuldokolva vinnyogtam a monitor előtt! Hogy én erre miért nem korábban bukkantam! Saját akaratomból – amit soha nem hittem volna – döntöttem úgy, hogy radikálisan csökkentem a napi adagomat. Amúgy is már jó ideje csak itthon füstölgök, ha dolgozni mentem nem is vittem magammal.

A tegnapi napra jutott még egy „gyilkos humor”.

Az esős, szürke időt nehezen viselem. Átvonszoltam magam a közeli plázába lévő szupermarketbe. Fulladtam rendesen. A pénztáros hölgy részvéttel az arcán kérdezi „Ennyire fullad? Asztmás?” Ránézek, majd két nagy zihálás közt válaszoltam: „Nem, ez csak tüdőrák!”

Azt hiszem, legközelebb másik pénztári sorba fogok beállni! Sajnálom, de a kérdésre reflexből válaszoltam, őszintén!