Amikor elmentem az A38-ra interjút készíteni még nem sejtettem, hogy egy későbbi vihar „áldozata” leszek.

Interjúalanyom is előadást tartott azon a konferencián, ahol felkaptam a fejem egy mondaton: „….Ambrus Attilát, a Whiskyst is vizsgáztattam”, mondta az egyik előadó.

 Napokig járt a fejemben ez a mondat, nem hagyott nyugodni. Levelezésbe kezdtem, hogy interjút készítsek erről a témáról.  Több levélváltás után az illetékessel időpontot egyeztettem telefonon. Irány Dunaújváros.

Leendő interjú alanyom megkérdezte, hogy hol fog megjelenni az interjú. Elmondta, hogy az önkormányzat honlapján. A következő kérdéstől hátast dobtam. Soha még senki nem kérdezte meg tőlem, hogy kormánypárti, vagy ellenzéki az önkormányzat. A választ megadtam.

Kissé vegyes érzelmekkel indultam útnak. Interjú alanyomról tudtam, hogy író, költő és tanár is. Őszintén bevallom, politikai hovatartozása nem érdekelt, és nem is fog soha. Ez magánügy. Kissé pimasz módon, majdnem támadva érdeklődtem, hogy miért kérdezett rá az önkormányzat státuszára. A választ megkaptam. 

Nagyon érdekes dolgokról beszélgettünk. Éreztem, hogy ebben az emberben nem egy, hanem legalább két cikk anyaga is benne lehetne. P.I., a költő, író megjárta Amerikát. Élt és dolgozott ott. Verseket, forgatókönyveket, cikkeket ír.  Hatott rám. Szívesen beszélgettem volna még vele, de úgy éreztem egy-egy kérdésem zavarba ejtő. Nem feszítettem a húrt. A cikket megírtam. Jóváhagyásra elküldtem, majd leadtam.

 Nem gondoltam, hogy mekkora vihart kavarok a megjelenéssel. Többen ellenséges hangon közölték, hogy egy bűnözőt miért állítok példának. Voltam én minden, csak tisztességes, rendes ember nem. Egy-egy megjegyzést a nyomdafesték sem bírt el. Eleinte megpróbáltam meggyőzni őket, majd feladtam.

Amikor a reakciókról beszámoltam T.I-nek, azt mondta, hogy az a jó cikk, ami érzelmeket vált ki, beszélnek róla. Akkor én most egy jó cikket írtam?

 P.S:

A cikket később beneveztem egy amatőrök számára is nyitott sajtó pályázatra.