Kedves Belügyminisztérium, megkaptam tegnap 21.11-kor az SMS-t. Köszönöm, hogy segítenek nekem! Azt ugyan nem tudom, hogy miben és hogyan.
Az üzenet megérkezésekor én már az igazak álmát aludtam ágyikómban. Telefonomat szokás szerint este nyolckor kikapcsoltam. Reggel olvastam csak el az SMS-t, és elgondolkodtam. Gépkocsim nincs, mobilom felöltőkártyás. Hm!! De azért kösz! Jó hogy nyilvántartanak!
Annak a több száz hóban rekedt embernek nem ilyen üzenetet kellett volna küldeni. A közösségi oldalak felhasználói hamarabb SMS-ek nélkül tették a dolgukat. Ők tényleg segítettek, nem üzenetekkel, hanem tettekkel. Nem tartottak sajtótájékoztatót, nem okoltak senkit, nem magyarázták a magyarázhatatlant. Ők csak figyeltek, olvasták a posztokat és tudták hova, merre menjenek. Lehetne és kell is tőlük tanulni!
Köszönöm, Önök helyett is azoknak az EMBEREKNEK, akik tudták, hogy mit kell tenniük ilyen helyzetben.
