Megkaptam a Miniszterelnök úr negyedik levelét. Tudom, ha levelet kap az ember, illik válaszolni rá. Eddig nem tettem meg. A negyediknél eszembe jutott a közmondás, mely szerint három a magyar igazság, negyedik a ráadás. Szóval megjött a ráadás. Erre már illik válaszolni!

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A héten megkaptam sokadik levelét. Az eddigiekre nem válaszoltam, mert még emésztgetem őket. A mostani olvasása közben röhögő görcsöt kaptam. Nem gondoltam volna, hogy Ön ennyire vicces ember.

A felsorolt 8 pontból álló intézkedési tervének bevezetését 2013. január 1.-től lépteti életbe. OK! Az új munkatörvénykönyv rendelkezései már életbe léptek. Akkor azt módosítani is fogják az új intézkedéseknek megfelelően? Az évből még hátra van 4 hónap. Ezen idő alatt akkor nem védi a munkahelyeket és munkavállalókat senki és semmi! Mindenki csinálhat azt, amit akar és tud? A kormány hogyan támogatja, védi meg a munkahelyeket idén?

Az intézkedési terv apró betűs része – én mindig elolvasom az apróságokat is – elgondolkodtatott. Minden egyes alkalommal fizetnek a KEKKH-nak a címlistáért? A törvény szerint az adatok átvétele után 90 nappal a listát meg kell semmisíteni! Nem pazarlás ez? A levelek között több mint 90 nap telt el. Vagy netán csak egyszer fizettek, és az óta is ugyanazt a listát használják? Gyanítom, hogy igen, mert a pár hónapja elhunyt házbéli postaládájába is volt a héten Öntől érkezett levél! Idős nyugdíjasok is megkapták!

Dicséretes, hogy ebben a levelében nem tett fel olyan kérdéseket, melyek egyszeri elolvasásra nem értelmezhetőek a felkínált válaszlehetőségekkel egyetemben. A népnyelven csak „inzultációs”-nak nevezett küldeményei sok esetben a köznek nem érthető. Nem mozog olyan területen, nem ismeri a szakmai zsargont. Nem vállalkozó, nincs képben a rájuk vonatkozó előírásokban. Ha válaszolni akart volna, először meg kellett volna értenie. Nincs még mindenkinek internete, hogy rákeressen. Tessék mondani, nem lehetett volna érthetően fogalmazni, hogy mindenki megértse? Különben is a „vannak akik” kezdetű kérdései felháborítottak. Kik a „vannak”? Ha a „vannak” már válaszolt, mi a csudának költöttünk ennyi pénzt fölöslegesen! A mi pénzünk bánja az Ön grafomániáját!

Tisztelt Miniszterelnök úr, ha legközelebb kérdőívekkel bombázna, kérem, ne tegye! Főleg ne az adófizetők és nyugdíjasok, gyermekek, munkanélküliek – és még sorolhatnám – pénzén.

Ha kíváncsi, olvasson fórumokat vagy saját havi apanázsa egy részén, bízzon meg egy közvélemény kutató céget. Higgye el olcsóbb. Abból, hogy hányan teszik le a telefont, pontos számot kaphat. A telefonkönyv nyilvános, nem kell az adatokért fizetni!

Hazánk eddigi miniszterelnökeinek nem volt szüksége levelezésre, mégis valahogy működött országunk. Ön már így is bevonult a „történelemkönyvbe”. Látom magam előtt dédunokáimat, amint csodálkozva olvassák az Ön megsárgult leveleit.

Válaszát nem várva, üdvözlettel

(sztorma)