Nagyanyám kedvenc mondása volt az, hogy „aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók”. Nem tudom, hogy Bayer Zsolt ismeri-e ezt a mondást, de nekem ez jutott eszembe a tegnapi CÖF (Civil Összefogás Fórum) sajtótájékoztatón.
Alig volt üres szék a Gellért Szálló Tea termében, ahová a résztvevőket – előzetes regisztráció után – várták. Idős, munkában megfáradt hölgyek és urak már a kezdés előtt mosolyogva üdvözölték egymást. Fiatalt alig láttam. Őket inkább a médiumok képviselői között lehetett fellelni.
Nem sokkal 11 óra előtt Czizmadia László, a CÖF szóvivője beszédében méltatta az 1956-os események, Nagy Imre munkásságát és az Orbán kormány eredményeit. Felszólította az előző kormány tagjait, a baloldalt, hogy kérjenek bocsánatot, amiért az IMF-el karöltve támadást intéztek Magyarország ellen. Ők nem csak támadást intéztek az ország ellen, hanem csapdába csalták a népet. Komoly ellenség képet festett, majd közölte, hogy meg kell védeni az országot! Ezért fontos a Békemenet, aminek indulási helyszíne megváltozott. Az új gyülekezési helyszín a Széna tér. Nemzeti színű zászlót vigyen mindenki. Szavait többször taps szakította félbe.
Csendesen ültem az utolsó sorba és jegyzeteltem szokásomhoz híven. A mellettem ülő idős hölgy csodálkozva nézett. „Maga nem ide való! Honnan jött?” – kérdezte. Meglepődtem. Mondtam, hogy tudósítok az eseményről. Szememre hányta a jegyzetelést is. (Más is jegyzetelt az eseményen nem csak én.)
Bencsik András és Fritz Tamás felszólalása alatt – a Békemenet fontosságát, a kormány ellenségeinek megfutamításának szükségességét hangsúlyozták- a hölgy már „nem bírt magával”. Minden áron tudni akarta melyik párt tagja vagyok. Természetesen nem feleltem neki. Nem azért mentem oda. (Nem vagyok egyik párt tagja se!)
Mikor Bayer Zsolt sokadszor emlegette a „disznó fejű nagyurat” – a kormány ellenségeit illette ezzel a jelzővel – aki ellen harcolni kell, a hölgy egyszerűen elült mellőlem. „Maga biztosan bal oldali. Érzem” megjegyzés és undor ült arcára. Nem vagyok ijedős, de kicsit megremegett a térdem. Körülöttünk többen hátra néztek, majd „nyugi lett”. Na megúsztam! Hallgattam az időnként vastapssal megszakított Bayer Zsoltot. Szegény Ady- jutott eszembe, meg persze más is. A legszalonképesebb nagyanyám mondása a disznókról és a korpáról. Tényleg, mit keresek én itt?
Az IMF, a baloldal elleni kirohanások után jött az esemény „fénypontja”. Bemutatták az első Békemenetről készült könyvet. Dicsérték a könyv kiadóját, szerzőit.
Újra elhangzott, hogy meg kell védeni a miniszterelnököt a támadásoktól és a megbuktatástól. Ez a célja az újabb menetnek, amit ha kell, többször is megismételnek. Megtudtam, hogy az itt élő lengyelek szintén jelen lesznek zászlóikkal együtt, de az amerikaiak és kanadaiak személyesen nem, csak lélekben.
A sajtó tájékoztató végén mindenki megkapta az ominózus könyvet, mely bolti forgalomba fog kerülni. Árából jut majd az államadóság alapnak, és a szegénység elleni harcra is fordítanak belőle.
A könyv ára 4.400 Ft. A kiadott példányszám az impresszumból nem derül ki. Aki kicsit is jártas pénzügyekben számolhat. A költségek levonása után mennyi jut a megnevezett két célra?
Az album egyetlen pozitívumaként az MTI, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet fotósainak munkáját emelném ki. Ragyogó fotókat készítettek. A képek miatt teszem el, nem benne lévő Bencsik és Bayer írásokért. Ha nem ajándékba kapom, biztos, hogy nem veszem meg.
Könyvvel a hónom alatt szédültem ki a hallba. Még jó, hogy volt süti és innivaló is. Elnéztem az átszellemült arcokat. Ez tényleg az ő világuk. Nem az enyém. Amíg az üdítőmet kortyoltam azon morfondíroztam magamban, hogy most én disznó vagyok-e vagy éppen a korpa? Kit és mitől kellene nekem megvédeni és miért?
