slapajblog

Gyülölöm a hazugságot. Vallom, hogy az őszinteség - még ha fáj is - az egyetlen járható út.

Vasárnap tizenhárom órakor

2012. november 13. 08:00 - sztorma(HCJD)

next-door-family-crop.jpg

Ön hol szokott lenni vasárnap egy órakor? Gondolom, éppen a terített asztalnál ül családjával és ebédel. Meghívna egy idegen, bevándorló családot erre az ebédre?  Ne ijedjen meg. Nem szólal meg a csengő. Nem jönnek „váratlan” vendégek most Önhöz. Nem jelentkezett a „Szomszéd család” projektbe. Esetleg részt vett volna benne? Hogy nem is hallott róla? Hát ez a bajom nekem is!

Még a nyár végén olvastam a Menedék- Migránsokat Segítő Egyesület felhívását, melyben önkénteseket kerestek a projekt lebonyolítására. Érdekesnek tartottam. Kíváncsi lettem. Jelentkeztem.

A szeptemberi találkozón úgy kéttucatnyian lehettünk mi önkéntesek.  Megtudtuk, hogy „A Szomszéd család” projektet (Next Door Family) 2004-ben, Csehországban mutatták be először, és a mai napig használják. Idén mi, magyarok is ott leszünk. A kezdeményezés érinti a belga, olasz, máltai, szlovákiai és spanyol családokat is. A tervek szerint 2012. november 18-án, vasárnap 13. órakor hét országban ülnek asztalhoz bevándorló és helyi családok, hogy közösen elköltött vasárnapi ebéd keretében ismerkedjenek egymással. Cél, hogy baráti köteléket hozzon létre bevándorló és helyi családok között, lebontsa a korlátokat, és véget vessen a kölcsönös elszigeteltségnek.

Ezután jött a fekete leves. Megkaptuk a feladatot. Keressünk bevándorló családokat a projektbe. Nem kötelező, de ajánlott. Megkaptuk a kritériumokat is melyeknek meg kell felelni a bevándorló családoknak. Megismertük a feladatainkat. Nekünk kell a két családdal tartani a kapcsolatot. Elkísérni a vendégségbe menőt, fényképezni, adminisztrálni. Nem adhatunk a két félnek információt a másikról. Fel kel készülnünk a nagy médiaérdeklődésre is. Majd a projekt munkatársa közölte küld egy emlékeztetőt.

Az emlékeztető megjött. Itt-ott nem egészen azt tartalmazta, amiről beszéltünk. Hát istenem! Más szóban és más írásban a tájékoztatás. Én már csak tudom.

Íme, a feltételek:

„ - család jelen esetben minimum két főt takar, tehát lehetnek, párok, testvérek, nagynénik stb.

-  az Európai Unión kívüli országok állampolgárai lehetnek

-  nem lehetnek menekültek, menedékkérők, illegálisan az országban tartózkodók, (nem kell igazolniuk magukat, megbízunk bennük, de mindenképpen rá kell kérdezni, sok esetben menekült státuszt összekeverhetik a bevándorlási engedéllyel, tehát, ha nem vagytok biztosak, keressetek meg nyugodtan)

-  nem lehetnek magyar-külföldi vegyes házasságok, párok,(eu-n kívüli vegyes házasság lehet)

-   a családok döntése, hogy vendégségbe menni vagy vendégeket várni szeretnének”

 

Október 18-án volt a második megbeszélés. Erre már kevesebben jöttek el. Találkoztunk viszont egy-két új „arccal” is. Bennfentesek lehettek, repkedtek a nevek. Egyik másikról kiderült, hogy amolyan kirakatember. Lehet szerepeltetni őket. Többen csak néztünk. Megfogalmazódott bennem, hogy mi, az önkéntesek egy része csak díszlet vagyunk.    Kaptunk egy úgynevezett konfliktuskezelési tréninget. Belepillanthattunk egy múlt évi hasonló eseményről készült filmbe is. Semmi konkrétumot az esemény lebonyolításával kapcsolatban nem mondtak. Indok az volt, hogy a bevándorló családok sokszor nem tudnak előre tervezni. Nem tudják, hol lesznek pár nap vagy pár hét múlva. Lehet, hogy majd csak egy-két nappal az ebéd előtt kapunk nevet, telefonszámot. Egyeztetni kell, hogy kik vállalják a média érdeklődésének kielégítését.

Mondanom se kell, csalódottal jöttem el a megbeszélésről. Ekkora szervezetlenséget még nem láttam. Az itt élő külföldi családoknak lakásuk, munkájuk van általában. Nem ide-oda bolyongó emberek. Vállalják, vagy nem a részvételt. Szerintem ez egyszerű.  

Négy nappal az ominózus esemény előtt még mindig síri csend. Média megjelenés a projektről sehol. Minket, önkénteseket sem értesít a koordinátor. Ugyan minek? Nem elég, hogy jelentkeztünk? Ezt, és a két megbeszélést le lehet adminisztrálni! Félre értés ne essék, nem savanyú a szőlő! Nem a sértődés beszél belőlem. Csak egyszerűen nem értem, hogy egy jó, érdekes kezdeményezést miért kell ilyen slendrián módon megszervezni. Az erre biztosított, nem kevés uniós forrást jól is fel lehetne használni. Apropó, a forrás. Elhangzott még az első megbeszélésen, hogy ha a vendéglátó forszírozza, akkor kaphat támogatást – 10 euró/ebéd – számlára.

 

Ha rám bízták volna, nem így csináltam volna, az, biztos. És Ön?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://slapaj.blog.hu/api/trackback/id/tr774904579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása