Nem tudom, hogy a hivatásos újságíró mit tesz akkor, amikor ellopják a cikk anyagát tartalmazó jegyzeteit. Biztos tanítják nekik a túlélést. Önök is tudják, nem végzett sajtómunkás vagyok. Nekem nem oktatta senki a teendőket.

Pénteken a Kongresszusi Központ elől rajtolt a Budapest – Bamako Rally. Kimentem. Fotóztam. Több indulóval beszélgettem, jegyzeteltem. Szokásomhoz híven kabátom zsebébe tettem a füzetemet. Amikor újra elő akartam venni, nem találtam. Nem ejthettem ki. Valaki egy óvatlan pillanatban a tömegből ügyesen ellopta tőlem. Hiába kerestem, nem találtam meg eldobva sehol. Másnak értéktelenek a jegyzetek – elolvasni is alig tudja macskakaparásomat – nekem pótolhatatlan. 

Mi maradt meg akkor? Az élmény, a hangulat és a fényképek.  Este, az egyik televíziós csatorna beszámolójában egy pillanatra láttam az ellopott füzetemet egy autogramkérő kezében. (A helyszínen többször összefutottam az illetővel, akkor nem kért autogramot senkitől, nem volt nála sem papír, sem füzet.)

Interjúk helyett csak a klippel tudok szolgálni most Önöknek.