Tíz éve építették meg a Teve utcai új épületét. Végre méltó helyre került a korábban öt különböző helyen tárolt történelmünk. A levéltár múltévben „Az év levéltára”, idén januárban pedig az „Az év kutatóhelye” díjat kapta meg.

A levéltárról legtöbbünknek a múzeum szó jut eszébe. Mennyire múzeum és mennyire a mindennapi életünk része a Budapest Főváros Levéltár erről beszélgettem Breinich Gábor tudományos titkárral, az intézmény főlevéltárosával.

- Részben igaz a múzeummal való társítás. Évente 2-3 kiállításnak ad otthont a levéltár. Április 10-ig még látogatható Kós Károly emlékkiállításunk. A megnyitás óta több mint ezren nézték meg. Nem csak élő kiállításokat rendezünk, hanem virtuálisakat is. Weblapunk segítségével bepillanthatnak többek közt a Corvin mozi történetét, vagy az 1956-os eseményeket bemutató kiállítás anyagába is.

Tavaszi tárlatunk a levéltárban őrzött magániratokat helyezi előtérbe. Egy család története fog megelevenedni.

- Milyen jellegű magániratok kerülnek a levéltárba, és hogyan?

 -Bennünk él az öndokumentációs igény. Gondoljon a naplóírásra, a közösségi oldalak posztjaira. Nem lenne teljes történelmünk ezek nélkül.  Minden család őriz régi dokumentumokat a nagyszülőktől, dédszülőktől. Történelmünk szereplőinek levelezése, hagyatéka is magánirat. Minden ember más aspektusból rögzíti a körülötte zajló eseményeket. Ezekből áll össze aztán a kép. Az 1700-as évektől napjainkig megtalálhatóak nálunk ilyen jellegű anyagok. Van, hogy egy lomtalanítás során kerül hozzánk magánirat. Pályázati pénzekből természetesen vásárolni is tudunk időnként.

 - Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek a személyiségi jogok. Ezek vonatkoznak a levéltárban őrzött anyagokra is?

 - Természetesen igen. A levéltári törvény szabályozza ezt. A védett személyes adatot kereső kutatónak úgynevezett támogatási nyilatkozattal kell rendelkeznie tudományos kutatóhelyként nyilvántartott intézménytől. Kutatási tervvel kell dokumentálnia az indokot, és vállalnia kell az adatvédelmi jogszabályok betartását is.

Általános szabály a személyes adatok terén, hogy az elhalálozás után 30 évvel, vagy, ha ez az adat nem ismert a születés után 90 évvel lehet adatokat nyilvánosságra hozni. Ha sem az elhalálozás, sem a születés ideje nem ismert, akkor az irat keletkezésétől számított 60 év a mérvadó. A védelmet szolgálja a személyes adatokat tartalmazó adatbázisainkat kezelő  szoftverünk működése is. Csak annyi tudható meg, a védett személyes adatokkal rendelkező személyről a találati listában, hogy a levéltárban van róla fellelhető anyag, milyen jelzet alatt érhető el, de adataihoz csak az említett külön engedéllyel lehet csak hozzáférni.

- Kutatókon kívül kik fordulnak Önökhöz?

 -  A magánemberek egy részét maguk a hivatalok küldik hozzánk, amikor iskolai végzettséget, munkaviszonyt kell igazolni, és máshol nem lelhető fel a dokumentum. A kárpótlási törvény bevezetése idején nagyon sokan kerestek meg minket. Egyetemisták, főiskolások a kapott feladatokkal kapcsolatban. Épületek rekonstrukciójakor, ha máshonnan nem beszerezhető az eredeti tervrajz, építészek kérnek segítséget tőlünk. Családtörténet kutatók, helytörténeti egyesületek, klubok is megfordulnak nálunk a Múzeumok mellett.

 - Melyik a legrégebbi kutatási anyag? Említene néhány érdekes kutatási anyagot.

 -A legrégebbi kutatható anyagunk egy középkori, 1300-ból származó oklevél. Iratanyagunk legnagyobb részét a főváros jelenlegi területén egykor fennállott és működött városi, községi és járási közigazgatási hatóságok iratai képezik 1686-tól kezdődően.

Orgonaépítés kapcsán is végeztek zenetörténeti kutatást. A nálunk fellelhető anyag segítségével egy svájci zenetörténész egy magyar zenész halálának körülményeit tudta kutatni. A kutatók, történészek, szociológusok „ötletei” kimeríthetetlenek.

Amennyiben beszélgetésünk felkeltette érdeklődését, figyelmébe ajánlom a Budapest Főváros Levéltár weblapját. Innen még több érdekességet tudhat meg az itt végzett munkáról. Megtekintheti a virtuális kiállításokat is.