Nem tudom, hogy mit mond Önöknek ez a cím. A közelben lakók biztos rögtön rávágják, hogy ez a KÖJÁL. Ezen a néven lett életünk része a Székesfővárosi Fertőtlenítő Intézete, mely februárban ünnepelte 100. születésnapját. Az épület ma Budapest Főváros Kormányhivatala Népegészségügyi Szakigazgatási Szervének ad otthont.
A „Budapest 100” és a „Miénk a ház” szervezésében ma a kíváncsiskodó szemek előtt megnyitotta kapuit az intézmény. Dr. Cornidesz Ágnes és Maczó Balázs helytörténész értő vezetésével bepillantást nyerhettünk egy régmúlt világ mindennapjaiba.
Ha behunyja szemét, biztos hallja a lovak patáinak kopogását a Váci úton. Abban az időben még lovas kocsikkal is hozták a betegeket és holmijaikat fertőtlenítésre. Majd később a lovakat gépkocsik váltották fel. Nagy volt itt a forgalom. Kolerás, tífuszos, tetves emberek egymásnak adták a kilincset.
A történelmi kronológiához híven meg kell emlékezni az előzményekről is.
A XIX. század második felében a járványok ellen a betegek elkülönítésével és környezetük fertőtlenítésével küzdöttek. Az 1880-as évektől „desinfecteuröket” (fertőtlenítőket) képeztek, akik már a betegek lakásán is el tudták végezni a fertőtlenítést. 1892 végén megnyitotta kapuit Budapest első, majd 1898-ban második fertőtlenítőintézete, mindkettő a Gyáli úton. A második intézet is hamarosan kicsinek bizonyult azonban, és nem lehetett kibővíteni. A Váci út 174. szám alatti intézet építése 1911-ben kezdődött, és 1913. február 17-én nyitotta meg székesfőváros polgármestere az ország legnagyobb és legjobban felszerelt intézetét.
Az épület tervezője Hönig Dezső betartotta a fertőtlenítőintézet igazgatójának, dr. Bukovszky Györgynek alapelveit, melyek szerint „Akár kisebb, akár nagyobbszerű fertőtlenítőintézetet, telepet kell létesíteni, annak szabályai mindig ugyanazok. A fertőtlenítőintézet alapgondolata, hogy legalább két helyiségből álljon: a fertőzött és a tiszta helyiségből” … „a fertőzött és tiszta helyiséget egymástól szigorúan elválasztani s mindegyiket külön ki- és bejáróval ellátni szükséges.” Az intézet homlokzata tükrözi is a funkciók elkülönítését.
A fertőtlenítésre érkezők a fertőzött oldali udvaron jutottak be. Itt voltak a gőzfertőtlenítők és a sterilizátorok. Az egyéni fertőtlenítés után kerülhettek csak át a tiszta oldali udvarra. A fertőzött ruhaneműt a középső épületben kialakított mosókonyhákba szállították át. Először lúgos meleg vízben áztatták, kifőzték, majd a gőzmángorlóba helyezték át. A fertőtlenítések mellett oktatással is foglalkozott az intézet.
Érdekes volt látni az eredeti, ma már nem használt gépeket. Az itt működő Népegészségügyi Intézet a mai kor igényeinek megfelelően számos új feladatot is ellát, a fertőtlenítés mellett. További képek
