Templomnak kezdték építeni közadakozásból. Otthont adott traktorgyárnak, árvaháznak. Egyházi áhítat helyett beat dallamok dübörögtek oszlopai közt. Statiszták, színészek vették birtokba időnként, majd raktárként funkcionált hosszú évekig. Nem segít rajta a 2006-tól életbe lépett műemléki védelem sem. A valaha egyházi tulajdonú épület a Fővárosé, a körülötte levő telekrész a II. kerületé. Senkinek nem kell a Magyar Szentföld-templom. Kimondva, kimondatlanul megszületett az ítélet, sorsára hagyták. Halál vár rá?

Az évek óra üresen álló templom torzót lelkes urbanisták – a Hosszúlépés. Járunk? csapata fedezte fel újra nekünk. Velük jártuk be a hűvösvölgyi fák között árválkodó, a még most is impozáns látványt nyújtó épületet.

Az 1930-as években egyre erősödő Szentföld-mozgalom Magyarországra is elért. Majsai János Mór vezette Szentföldi Biztosi Hivatal egy olyan templomot vizionált, amelyben egymás mellett sorakoznak a szentföldi zarándokhelyek pontos másolatai. Molnár Farkas építészt tervei alapján, 1940 nyarán kezdődött el az építkezés. Az engedélyezett tervek szerint 21 kápolna, vagyis 21 zarándokhely-másolat készült volna. 1942 és 44 között összesen 10 szentély felépítése és felszentelése történt meg, valamint elkészültek a központi tér oldalfalai. Majd közbeszólt a II. Világháború, és Molnár Farkas halála.

Az építkezést 1946-ban folytatták, igaz nem olyan ütemben, mint a háború előtt. Jóval kevesebb adomány áll rendelkezésre, a Közel-Keletről beszerzendő építési anyagok szinte elérhetetlenné váltak. A nehézségek ellenére 1949-re a tervezett húsz szentélyből hét már teljesen kész volt, és fel is szentelték. A karcsú oszlopokon álló kupola ácsolata is megépült, kiöntése előtt azonban jött az államosítás, és az AVH, a szerzeteseket pedig elhurcolták.

A félbe maradt templom sorsa ekkor pecsételődött meg először. A szabad rablásoknak „köszönhetően” azért a környék házai megőriztek valamit belőle. Ajtók, rácsok, kerítések kaptak új épületet maguknak és jelzik máig a múltat.