Egy délutánra a „nyolcadik tenger” és a „Zártószellem” beköltözött a Horváth Mihály térre. A 20 forintos operett csapata segítségével valóságos mesevilágba repítette a felnőtteket és gyermekeket. Ha Ön lubickolt a téri Balatonban, vagy találkozott a szellemmel, akkor tudja, hogy miről beszélek. Nem? Ön inkább a hűvösnek vélt lakásában szenvedett a trópusi hőségtől? Akkor megpróbálom elmesélni Rejtő Gábor segítségével csak most, csak Önnek a tegnap délutánt.

Délután háromkor már landolt a Tolnai Lajos utcából elűzött űrhajó a Horváth Mihály tér közepén. Ajtaját szélesre tárva várta a jövőbe küldendő üzeneteket. Remélem estére sok-sok kívánság, híradás borítja, melyek arról adnak hír, hogy új megszabadult Józsefváros a Zártószellemektől.

Kik ezek a szellemek? Hol laknak? Mit csinálnak? Hányan vannak? Gondolom, Önben is felmerültek ezek a kérdések.

Sokan vannak. Itt laknak legtöbben a Józsefvárosban, de azért más kerületekben is felbukkanhatnak. Ők azok, akik zárva tartják a köztereket, a telkeket, a nyilvános illemhelyeket, a gondolatainkat, a lépéseinket, házaink, lakásaink ajtóit. Elűzni őket nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Nyitottság, szeretet, gyermeki kíváncsiság, szeretet az ellenszere. Ettől félnek. Menekülnek.

Az űrhajótól friss bazsalikom illata vezetett az élelmezési állomásra.  Egymás után készültek a szendvicsek sajttal, paradicsommal és bazsalikommal. „Miért teszel levelet a szendvicsre?” kérdezte egy pici fiú. Kicsit idegenkedve nézte a jóízűen falatozókat. Majd győzött a kíváncsiság. Megkóstolta. Ízlett neki.  Kicsit odébb, a fák alatt dinnyék hűlve szundikáltak egy nagy vizes hordóba. Kicsit irigyeltem őket.

Irigységem nem tartott soká. Öt óra körül felállt a térre kihelyezett „Balaton” előtt a 20 forintos operett tenger kórusa. A tenger ünnep dala hangjaira elkezdődött a medence feltöltése. Az alig bokáig érő tengerre kicsik és nagyok örömmel azonnal vízre szálltak. Örömteli sikongatások közepette fröcskölték egymást. Élvezték a hűs cseppeket. Senkit nem zavart, hogy vizes lett.

Az estig tartó rendezvényre kilátogatók hallgathattak zenét, beszélgethettek, elkészíthették a kerület térképét palackba zárt hajókból.  Új értelmet adhattak egy másfajta élhető térnek. Kár, hogy csak erre a pár órára.

A szervezők megmutatták, hogy így is lehet. Remélem, akadnak követőik. Jó lenne, ha örökre elűznénk a magunk körül settenkedő Zártószellemeket!

A tegnapi eseményről a „Nyolcadik tenger” következő számában is olvashatnak bővebben.