A „Hosszúlépés” csapata az őszi zsidó nagyünnepek megismertetésével egészítette ki a jól ismert városi sétáit. Szukkot alkalmából Bernáth László vezetésével jártuk körbe a pesti belvárosban felállított szukkoti sátrakat. Láttunk nagyon pici sátrat a Bálint Házban. A legszebben díszített, legnagyobb szukká a Kazinczy utcai zsinagóga udvarán fogadott bennünket. A MAZSIHISZ kölcsön adott sátrát a Lumen udvarán állította fel a Dor Hadash közösség.

Kis vegyes, zsidó és más vallású csapatunk rövid áttekintést kapott, melyből megtudhattuk, hogy a szukkot a zsidó hagyomány három úgynevezett zarándokünnepe közül az utolsó. Egyszerre betakarítási, szüreti ünnepség, egyszerre historizáló, a pusztai vándorlásnak emléket állító megemlékezés. A jól megművelt föld és a megbecsült vendégek háláját érezik egyszerre ezen a hét napon. Megismerhettük a sátor építés szigorú szabályait is, mely szerint a sátrat úgy kell megépíteni, hogy a tetejére helyezett nádon keresztül látni lehessen az eget. Az ünnep elengedhetetlen „kelléke” a szukkoti csokor, melyhez négy különböző növény szükséges. Pálmalevél, mirtusz ág, fűzfagally alkotja a csokrot és külön az etrog (trópusi gyümölcs). Ezek közül egyik sem hiányozhat. „Az etrog beszerzése itthon nagy nehézségekbe ütközik, ezért sokszor úgy csempészik be az országba” – mondta érdekességként Bernáth László.  

A vándorlás végére mi, nem zsidó vallásúak megtudtuk, hogy a szukkot nem azonos az általunk ismert keresztény „sátoros” ünneppel. Nem csak zsinagógák, zsidó közösségek állítanak ilyenkor sátrat, hanem otthon, az erkélyen is lehet az előírásoknak megfelelően szukkát építeni.

Ha idén elmulasztotta Ros Hasanakor megnézni az ünnep tiszteletére fehérbe öltözött zsinagógát, Jom Kippurkor nem vett részt a kóser ételek megkóstolásán, vagy kíváncsi milyen egy igazi szukká, egy év múlva bepótolhatja.