Vannak családi ünnepek, amikor húsleves és rántott hús illata terjeng a levegőben. Vannak politikai ünnepek, amikor szónokokat hallgatnak, vagy éppen kifütyülnek emberek.

A mai nap is ünnep. Nem tudom, hány asztalra kerül húsleves és rántott hús? Azt viszont tudom, hogy szép számmal élnek köztünk olyan emberek, akiknek a mai nap egy a sok közül, amit túl kell élni. Ők nem politikusok szónoklatait hallgatják. Asztaluk rég volt. Húsleves, rántott hús illata csak álmaikban létezik. Ők a fedél nélküliek, a szegények, akik órákat állnak sorba egy-egy tál ételért, ami sokszor a túlélést jelenti számukra. Őket nem tartják számon a politikusok, az ünneplők kinézik őket soraikból.

A mai ünnepen Schmuck Andor és barátai őket hívta meg egy tál meleg ételre. Hajnalban kezdték készíteni azt az 1500 adag ételt, amire a pénzük futotta. Tudták, ez csepp a tengerben. Most is, mint máskor segítettek a szépkorúakból álló Tisztelet Társaság és mások is. Tíz órára már majdnem megtelt adományokkal a sátor. Volt, aki csak a szomszédból, volt, aki Pomázról jött, hogy adni tudjon.

Fél tizenkettő körül először a kisgyermekekkel várakozók kapták meg az első tál paprikás krumplit, majd szépen sorszám szerint a többiek. A „La libella” szakácsai főztjének nem csak az illata volt jó. Sokan dicsérték a szakácsokat.  Jutott csoki és ásványvíz is a meleg étel mellé, amit Németh Athinatól és társaitól kaptak egy-egy jó szó és mosoly kíséretében.

Schmuck Andor elmondta, hogy akiknek nem jut az 1500 adag ételből, azok sem távoznak üres kézzel, ők az adományba hozott tartós élelmiszerekből fognak kapni.

Így kell egy politikai ünnepből családias ünnepet csinálni! Itt a „blaha felsőn” nem voltak zászlók, szónokok, de sok embernek ünnep volt ez a nap!