2011. december 10-én kezdte meg éhségsztrájkját társaival Nagy Navarro Balázs. Az eleinte nagy nyilvánosságot kapott tiltakozásról mára nagyítóval sem lehet hírt hallani. Sokan nem is tudják, hogy több mint 800 napja még mindig ott vannak az MTVA Kunigunda utcai épülete előtt. Megpróbálták lejáratni, hiteltelenné tenni őket. Túléltek lelki és fizikai bántalmazást. Munkaviszonyukat megszüntették. Pereket nyertek. Külföldi újságíró szervezetek díjakkal ismerték el a sajtó szabadságáért végzett tevékenységüket.

Nagy Navarro Balázzsal a média tisztességéről, a szolidalításról, az eltelt több mint 800 napról beszélgettünk.

- Nem utópia a tisztességes, tárgyilagos média? Egyáltalán volt valaha elfogulatlan?

- A tisztesség az alap. Olyan médiában próbálok részt venni, ami az objektivitásra, a tárgyilagosságra, a tisztességre törekszik. Ez nem mindig sikerül. Követünk el hibákat. Az ominózus Cohn-Bendit és Lomnici „ügy” nem arról szólt, hogy valaki hibázott. Itt a tudatosan vállalt hamisításról van szó. Ez elfogadhatatlan. A média tisztességét avval lehet elérni, hogy minél több tisztességes újságíró dolgozik benne. Aki hazudik, lelepleződik, a közösség kitaszítja. Lehet a hazugságot szépen, látványosan tálalni, de ettől a hazugság még hazugság. Nem várom el, hogy a közmédia másként funkcionáljon, mint maga az ország. Egy ember leváltásától hirtelen nem fog megváltozni minden. Ez nem személyfüggő.

- Többségi vélemény, hogy a média a regnáló hatalom kiszolgálója.

- A sokat emlegetett nyolc év alatt és korábban is sokszor kedvezőbb színben tüntették fel a híreket, de ez nem olyan szintű volt, mint most. Mások voltak az eszközök. Az 50-es, 60-as évekbeli termelési riportok szintjére süllyedt le ma egy-egy híradó. Ha megbuknak, akkor sem történik semmi. Nincs elemi erejű tiltakozás se a sajtó, se az emberek részéről. Ennek hiányában pedig nem lesz változás.

- Tiltakozás, demonstráció, kiállás egy ügy mellett? Tudja Ön is a most „divatos” választ ezekre, a kérdésekre: „Nem veszek részt benne. Félek!”

- Lehetnek valós alapjai is a félelemnek. A különféle szimpátia listák ezt csak erősítik. Ugyanakkor elgondolkodtatónak tartom ezt a hivatkozást. Egy ember, két ember félhet. Ha egy intézményből kijönnének százan, kétszázan, akkor más lenne a helyzet. A mi demonstrációnknak az is a célja, hogy megmutassuk, nem kell félni. Nem lehet megfélemlíteni az embert, ha nem tett olyat, amiért félnie kell.

Tudom, van egzisztenciális félelem is. Aki a közmédiában elveszti a munkáját, nem, fog olyan újságírói állást találni, amiből megélhet. Ez vonatkozik más állami intézményre is. Az emberek nem állnak ki se egyedül, se kollektíven. Hiányzik a szolidalítás. Mindenki a túlélésre rendezkedett be.

- Önök több mint 800 napja itt vannak. Kiálltak, mégis alig tud valaki arról, hogy még nem adták fel.

- Ez a szakma szégyene is! Azt megértjük, hogy a közmédia nem számol be rólunk, de a többiek? Külföldön tudnak rólunk, nem csak a német és olasz elismerés miatt. Hetente keresnek meg minket külföldi újságírók. Ez nem változott az eltelt idő alatt.

- 2011-ben és utána pár hónapig nagy nyilvánosságot kapott kiállásuk. Nem próbálták az ellenzéki pártok a helyzetet előnyükre fordítani?

- De, természetesen jelentkeztek. Jelenlétük volt, amikor segített a rendőrségi fellépésekkel szemben. Próbáltak befolyásolni is minket. Sikertelenül. Hamar rájöttek, hogy erre mi nem vagyunk alkalmasak.

- Meddig lehet és kell a tiltakozást folytatni?

- Nem tudom! Könnyű lenne azt mondani, hogy eddig, meg addig, a választásokig. Ezek csak szavak dátumok lennének. Örökké nem lehet és nem is, kell folytatni.

Januárban bejegyezték pártunkat, az „Igen a Tisztességes Közéletre és a Demokratikus Magyarországra” pártot, rövidített nevén „Igen Tiszta Kezek”, de a választásokon nem indulunk.

 Megjelent: http://demokrata.info/interjuk/877-a-kozmedia-tisztessege