slapajblog

Gyülölöm a hazugságot. Vallom, hogy az őszinteség - még ha fáj is - az egyetlen járható út.

Sün Piroska és Sün Balázs mai utódai

2014. május 30. 11:46 - sztorma(HCJD)

sun.jpg

Amikor elmentem a „Budapesti Biodiverzitás Konferenciára” nem sejtettem, hogy igazán érdekes dolgokat fogok hallani a velünk élő „meseállatokról”, a sünikról és mókusokról. Ezeket, a kis élőlényeket leginkább a mesék által szerettük meg mi és gyerekeink.

Meglepődve hallgattam dr. Tóth Mária biológust, aki elmondta, hogy az alig egy négyzetkilométeres Margitszigeten legalább száz sün él, ami jóval több, mint ha ugyanekkora területű erdőben lenne. Az itt élő sün populáció kutatását vezető biológus felhívta arra is a figyelmet, hogy ezek a kis állatkák védettek, háziasításuk nem ajánlott, többek közt azért sem, mert nagymértékben fertőződtek a Lyme-kórt terjesztő kullanccsal.

 - Akkor most ne menjünk a szigetre, mert nagyobb az esély, hogy kullanccsal fertőződhetünk?- kérdezem Dr. Tóth Mária biológust

- Nyugodtan lehet a gyereket is vinni a Margitszigetre, nem veszélyesebb hely, mint bármely park a közelünkben. A sünök éjjeli állatok, a nehezen megközelíthető a sűrű aljnövényzetű, borostyános részeken élnek. Mi, látogatók elsősorban a napsütötte, nyírt füvű réteket keressük fel. Annak ellenére tehát, hogy a potenciális veszély fennáll, a kullancsfertőzésekkel foglalkozó szakemberek szerint nem fordul elő halmozottan a Lyme-kór a szigetre kijárók körében. Senkit nem szeretnék megijeszteni, csak a folyamatban lévő kutatás eredményéről számoltam be.

- Miért akarjuk háziasítani az úgy nevezett meseállatokat?

- „Mesebelivé" válni sokféle tulajdonság miatt lehet ugyan, de a misztikusság talán kiemelhető. A misztikus pedig sokszor csupán annyit jelent: nem ismerjük. A velünk régóta együtt élő állatok jobban középpontba kerültek, részesei lettek minden napjainknak, de néhányan, rejtőzködőbb életmódjuk miatt, mégsem tárták fel titkaikat. Ilyen a sün és a mókus is. Viszont az egyre gyakoribb, egyre közelibb együttélés a városainkban élő állatokkal, ugyanakkor a természettel való közvetlen kapcsolatunk sajnálatos gyengülése miatt a fokozódó állattartás amolyan pótcselekvés. DE nem helyes irány!

- Mennyi kárt okozunk ezzel a tettünkkel?

- Természetesen vannak kritikus időszakok (tartósan hideg vagy száraz), amikor a gondoskodás kötelességünk is (folyadék, ennivaló biztosításával), de fehérje, zsír, szénhidrát plusz bevitel (pl. konyhai maradékok), a kutya-macskatápokra való rászoktatás felboríthatja az anyagcseréjüket (meghízás, fogászati problémák).

- Mekkora a városban élő sün, és mókus populáció nagysága hozzávetőlegesen?

- A városi zöldfelületek nagyságától és azok szerkezetétől, táplálékforrásoktól, stb. függ. Általában egy kedvező városi élőhelyen (parkok, kertek) hektáronként 1 sün, illetve hektáronként 2 mókus is lehet, ami a természetes élőhelyi adatokhoz képest jelentősen magasabb.

- Hova lehet fordulni, ha mégis a családba kerül egy-egy ilyen állat?

- Engedjük vissza ahol megtaláltuk, ott fogja jól érezni magát, hiszen ragaszkodnak jól ismert, zegzugos otthon-területükhöz! Ha valamilyen betegséget, sérülést észlelünk, csak akkor vigyük állatorvoshoz, vagy a Fővárosi Állat- és Növénykert karanténjába, ahol megfelelő felerősítés után  mindig szabadon engedik a sünöket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://slapaj.blog.hu/api/trackback/id/tr936234699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása