Április 8. a Szabadság tér életében jelenkori életünk egyik nagy fordulópontja volt. Ekkor épült fel az első kordon a kormány által tervezett, akkor még „Magyarország német megszállása 1944. március 19” névre hallgató épülő emlékmű leendő helye körül. Ami ezután következett, az mindenki által ismert. Több tudósítás, televíziós riport készült a kordon lebontásról, újra építésről, a tiltakozásról. Most nem ezekről, hanem a „másik oldalról” szeretnék elmondani pár lényeges adatot, mert az éremnek két oldala van.  

Minden építkezés szokásos tartozéka az a tábla melyen feltüntetik, hogy ki, mit épít, mi a befejezés határideje és ki a kivitelező és a tervező, stb. Nem részletezem. Mindenki látott már ilyen táblákat. Jó nagyok, feltűnőek. Nos, a Szabadság téren a mai napig nem látható ilyen. Nem, nem elvitték, mert majdnem kész a munka. Ki se tették! Pedig kellett volna. Le is írták szépen az építési engedélyben:

Ezzel szemben egy, a kordon ponyvájára kirakott A4-es lapra, a mélygarázs felöli részre került pár sor, mely tudatta:

Vállalkozó: PPM Konzorcium

Bonyolító: Pro-Ber Mérnök Kft

Megrendelő: Miniszterelnökség

Felelős Műszaki vezető: X Y

Erről a „jól látható” „tábláról” sok fotó található a világhálón, a PPM Konzorciumról, azonban egy betű se. A cégbíróságon, a cégnyilvántartóban és az e cégjegyzékben sem bukkantam nyomára.

 Aztán hetek múlva a szerencse mellém szegődött. A Közbeszerzési Értesítőben megtaláltam, méghozzá címmel, ami megegyezett a Kossuth téri Andrássy szobor helyreállítására kiirt tervpályázatban részt vevő egyik pályázó címével. Igen! Ön jól gondolta. A két pályázó személy egy és ugyanaz, igaz van benne egy csavar. A Kossuth téri pályázat egyik nyertese Párkányi Péter, a Szabadság téri emlékmű alkotója Párkányi Raab Péter, lakcímük ugyanaz!

Tovább kutattam, mert a téren dolgozó munkások hallgatagsági fogadalmat tettek. Senki nem mondott semmit.

A Pro-Ber Mérnök Kft megadott email címe nem valós. Heteken keresztül egyoldalúan levelezgettem a generál kivitelezővel, a Miniszterelnökség Sajtóhivatalával, a kapcsolattartóként megjelölt miniszterelnökségi személlyel, Párkányi Péter úrral. Válaszokat nem kaptam.

Egy hónap után aztán megtört a jég valamennyire. Megunták az állandó emailjeimet. Párkányi úr közölte, hogy nem ad interjút, aláírása „PRP” volt, és kérte, hogy ne zaklassam. Nem interjút kértem tőle, csak lett volna az építkezéssel kapcsolatban pár kérdésem. A generálkivitelező és a kapcsolattartó a Miniszterelnökség Sajtóhivatalához irányított.

A kör bezárult. Minden érintett hallgat, mint az a bizonyos komp, amit kikötöttek. Közben a téren már majdnem kész a menet közben átkeresztelt emlékmű, már minden áldozatnak szól. Megépítették a néma megrendelőnek a néma munkások és a néma cégek. A tér viszont hangos, egyre hangosabb, én meg itt állok jó pár megválaszolatlan kérdéssel. Talán soha nem kapok választ rájuk, mert szupertitkosak.

Megjelent: 

http://demokrata.info/14-sample-data-articles/1009-hallgatasba-burkolodzva