Hetven évvel ezelőtt, 1944. november 7.-én végezték ki a magyar fasiszták a 23 éves Szenes Hannát, akit a világ több országában jól ismernek. Szülőhazájában azonban rehabilitációja a mai napig nem történt meg. Budapest három helyszínén maroknyian emlékeztek meg róla halálának hetvenedik évfordulóján.
Délelőtt kivégzésének színhelyén, - a már régen lebontott Margit körúti katonai fogház helyén, amely a XX. századi magyar történelemben a terror, a megfélemlítés és a kegyetlenség jelképe volt – Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbinak az üzenetével kezdődött a megemlékezés, melyet Garai Róbert színművész tolmácsolt. Dénes Gábor, Balázs Béla díjas filmrendező méltató szavai után Havas Judit előadóművész Havas Judit, előadóművész tolmácsolásában hallhattunk néhány Szenes Hanna verset, majd Masa Anita és Masa Tamás, (Sabbathsong) Hanna egyetlen dalával az „Eli,Eli”-vel emlékezett az itt meggyilkoltakra és Szenes Hannára.
A Margit körútról többen csoportosan mentek át az Erzsébet városi Szenes Hanna parkba, ahol az unokahúg, Szenes Andrea családi emlékképekkel emlékezett meg a hős rokonáról. Zsolnay Júlia és Garai Róbert színművészek által előadott Szenes Hanna versek alatt a jelenlévő ejtőernyősök képviselői virágot helyeztek el a park szélén, álló emlékkövön.
A Mensch Nemzetközi Alapítvány által szervezett emléknap a Dohány utcai zsinagóga sírkertjében és a Goldmark teremben zárult. Az emléktáblánál tartott megemlékezést az alapítvány képviseletében Angyal S. László méltató szavai után Fekete László, a Dohány utcai Zsinagóga főkántora zárta a kaddissal. A résztvevők ezután együtt mentek át a Goldmark terembe, az ünnepélyes megemlékezésre.
Szenes Hanna (Hannah Senesh) 1921. július 17-én született Budapesten. Eredetileg Szenes Anikónak hívták. Szenes egy református lányok számára létesített magániskolába járt, mely (magasabb tandíjért cserébe) katolikus és zsidó tanulókat is felvett. Kitűnő érettségit tett, de továbbtanulását megakadályozták a zsidótörvények, és 1939 szeptemberében kivándorolt Palesztinába, s ekkor vette fel a Hannah Senesh nevet. Csatlakozott a brit hadsereghez, és önkéntesként egy csoport palesztinai zsidó fiatallal együtt ejtőernyős kiképzést kapott Egyiptomban. A brit királyi légierő (RAF) ejtőernyőseként 1944 márciusában 4 férfi társaságában ledobták Jugoszlávia partizánok ellenőrizte területe felett. 1944 június 9-én átlépte a magyar határt, de rögtön elfogták, Budapestre szállították, ahol 5 hónapon keresztül válogatott kínzásokkal próbálták információi kiadására kényszeríteni. A Szálai-puccs után, 1944 októberében a nyilasok bíróság elé állították, majd hazaárulás vádjával elítélték és november 7-én kivégezték. 23 éves volt ekkor. Földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították és a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték végső nyugalomra.
Nevét szinte az egész világon ismerik. Műveit húsznál több nyelvre fordították le és ötven országban adták ki. Izrael államban, mint nemzeti hős sorsa és helytállása tananyag és az ottani érettségin is tétel.
