Rövid négy hetes megléte alatt több vihart is átélt a budapesti Migration Aid csapata. Voltak és vannak is súrlódások, veszekedések, kizárások a zárt csoportokból. Sajtójuk jó ennek ellenére. Egészen mást kommunikálnak kifelé a nagyvilágnak, mint amit ténylegesen tesznek. Hangsúlyozni kívánom, hogy értük haragszom és nem ellenük!
Verik a mellüket, hogy a politikától függetlenül, a pártoktól elhatárolódva dolgoznak. Azt azonban elfejtik, hogy ez nem igaz! Azzal, hogy létrejöttek, segítik a menekülteket, bizony politikai szerepet vállaltak fel. Nyíltan szembehelyezkedtek az uralkodó széljárással. Mi ez, ha nem politikai állásfoglalás?
Szóvivőjük nyilatkozata – bájosan mosolyogva a kamerába gyümölcsosztás közben - alapján fő feladatuk a Budapestre érkezők mielőbbi táborba juttatása. Hát…, ez nem éppen a legsikeresebb több esetben.
A múlt héten már érződött, hogy a pályaudvarokon az ételosztásokkal nem a mielőbbi menekülttáborokba való eljutást segítik elő. Azok az ide érkező menekültek, akik állandó kuncsaftjaik, nem akarnak a táborokba eljutni. Kapnak a segítőktől ruhát, élelmet, vizet jól érzik magukat, ebben a sehová nem tartozom állapotban. Lejárt a papír, nem baj! Majd lesz valahogy! Egyre többen vannak azok, akik így gondolják. Mi lesz velük egy hatósági intézkedés esetén? Akkor majd a népharag a hatóság ellen fordul majd? Rágondolni is rossz, hogy esetleg a civil önkéntesek ellen eljárás indulhat ezért. Pedig előfordulhat! Ők is a kormány kezében vannak!
A négy hét alatt még mindig nem sikerült engedély szerezni a szervezett ételosztásra. Mindenki, aki meleg ételt, szendvicset oszt, azt csak saját szakállára teheti. Ezt többször hangsúlyozták eleinte. Nem tudom egy esetleges rajtaütésszerű ellenőrzéskor, hogyan magyarázzák majd meg az illegális ételosztást? A kitűzőket viselő önkéntesek nem éppen saját szakállukra, magán emberként vesznek ebben részt. Amikor az ernyőszervezetük vezetője felhívta a figyelmet, volt nagy felháborodás. Nem akarták megérteni, hogy ő is az érted haragszom, nem ellened álláspontot képviselte.
Nem csak az önkéntesek, hanem a lakosság sem érti meg, hogy engedély nélkül nem lehet közterületen ételt osztani! Sokan ötletszerűen visznek ki a pályaudvarokra ételt, megy is rendesen a pocsékba! Meg kellene nézni a szemeteseket is. Erről azonban nem készülnek fotók! Optimális esetben jut az ott tanyázó hajléktalanoknak is, és azoknak is, akik rájöttek, hogy itt ingyen élelem van.
A héten már a segítők is rájöttek, hogy olykor-olykor a kukamalac lakik jól. Három hét után próbálják tudatosítani a menekültekben, hogy az élelmet, ruhát, és a többit nem az állam adja nekik, hanem az emberek veszik saját pénzükön. Ezt nem most kellett volna megtenni, hanem már az elején!
Emberfeletti munkát végeznek az önkéntesek az, tény. Több mint két tucat felvilágosító, útbaigazító nyomtatványt készítettek sok-sok nyelven. Egyik pályaudvarról a másikra kísérik át csoportosan a menekülteket, hogy vonatra tegyék őket a célállomás felé. Azt azonban elfelejtik közölni, hogy nem csak vonattal, hanem távolsági busszal is megközelíthető a számukra kijelölt tábor. Erről mélyen hallgat a szóvivő asszony, igaz a zárt csoportban elismerte a tényt. Egy pár sorban közölte, hogy ezt nem hirdetik. Buszra azt hiszem ismerve az ellenállást, nem is lehetne 40-50 embert, de még 10-20 menekültet sem feltenni. A lehetőséget azonban elhallgatni lehet? Miért?
Az adományozók is megérnek egy misét! Sokan a ruhák adományázásakor oldják meg a lomtalanítást. Olyan ez, mint egy-egy adománybolt kínálata. Mikor értjük meg azt, hogy a szakadt, piszkos ruha nem segítség!
Három hét után jöttek rá, hogy nem csak a menekülteknek van szükségük pszichológiai segítségre, hanem az önkénteseknek is! Kicsit későn!
A sok munka és küzdelem ellenére nekem még mindig egy amatőr csapatnak tűnnek az önkéntesek! Várják ők is a segítséget a társszervezetektől. Hiányolják, olykor szidják az egyházakat, a vöröskeresztet, a pártokat, azonban nem fogadnak el minden segítő kezet. Válogatnak! Mennek a saját fejük után! Osztják az adományokat, sebet kötöznek, gyógyszerelnek, utaztatnak.
Nem lekicsinyelni akarom munkájukat, de mielőtt elkezdték volna egy alapos jogi felvilágosítás, az engedélyek beszerzése, a partizánakciók kizárása, a buktatók megismerése, stb. szükséges lett volna.
