Időnként jártamban keltemben összefutok Csomagolósékkal. Megrökönyödve nézem tevékenységüket. Ma már nem csodálkozom rajtuk, csak egyszerűen nem értem tevékenységüket. Biztos Ön is találkozott már velük. Ismérvük, hogy a megszerzett javakat akkurátusan nylon zacskóba majd ridikülbe rejtik. Ugye ismerős?
Legelőször pár évvel ezelőtt az IKEA-ban fedeztem fel, hogy Csomagolósék léteznek. Az áruház évente pár alkalommal törzsvevőit meghívta egy-egy tíz forintos reggelire. Ilyenkor az érintettek először, nyitás előtt válogathattak is az akciós ajánlatokból. Mindenki a reggelivel kezdett. Csomagolósék is. Több személyre szóló adagokat nyeltek el a nylon zacskók, dobozok. Volt, aki az egész tányér tartalmát egyben egy dobozba kanalazta. A tapasztaltabbak külön- külön dobozba tette a virslit, a lekvárt, a rántottát. Dolga végeztével újra sorba állt,majd megtömte pocakját is, és elégedetten távozott. Nem, nem fedélnélküliek voltak a csomagolósék, hanem jól öltözött középosztálybeliek. Ezt azért mondom, mert az áruház rájuk hivatkozva szüntette meg ezt a törzsvevőknek szolgáló kedvezményt.