Könyvre még ennyit soha nem vártam, mint Pálinkás István könyvére. Múlt év decemberétől majdnem havonta kerestem a híradást róla. Hiába! Idén a televízióból értesültem a könyvhétre, kiadták. Amikor gratuláltam a szerzőnek – korábban készítettem vele egy interjút – még nem gondoltam, hogy a könyvön kívül „ajándékot” is kapok Ambrus Attila személyében. Róla is szól az „Attila és a beszélők” című könyv.

Kíváncsi voltam, milyen „élőben” Ambrus Attila, mert amit a televízióban láttam, nem tetszett. Volt egy olyan érzésem, hogy szerepel. (Tudom, nem könnyű ilyen hosszú börtönbüntetés után nyilatkozni. Mindenki Őt szeretné mikrofon és kamera elé rángatni.  Most ez a szenzáció a bulvárban. Kell az öt perc hírnév a sajtósoknak!)

Rácalmáson, a pénteki (június 22.) közönségtalálkozón azonban megváltozott a véleményem, ahogy Attila szemébe néztem. Az az ember, aki olyan tűzzel a szemében mesélt kerámiáiról, az nem szerepel. (Hivatásos újságírók rosszat, rosszul kérdezhették, vagy csak a kamera üvegszeme láttatta velem úgy?) Éreztem, hogy most nem kérhetek interjút Tőle. Majd talán egyszer!  Neki most nyugalomra, időre van szüksége! Nagyon megváltozott a világ, többen ugrásra készen várják, mikor botlik meg. Más a közhangulat, gyarapodtak az ellendrukkerek.

Aki azt várja Pálinkás István könyvétől, hogy eddig nem közölt sztorikat kap a bankrablásokról, vagy börtön élményekről olvashat, az, nagyot téved! 

A könyv tükröt tart elénk. Megmutatja milyenek voltunk 15 évvel ezelőtt, és milyenekké váltunk. Sok esetben mi a kis ügyeskedéseinkkel, semmivel sem voltunk (vagyunk?) különbek, mint Ambrus Attila. A különbség csak annyi, mi nem buktunk meg! Kegyetlen, megrázó tükörkép rajzolódik ki a szerző és beszélgető társai pillanatképeiből. Jóformán semmit nem változtunk az eltelt évek alatt. Nem a tükör torzít!

Köszönöm Pálinkás Istvánnak a könyvet. Megérte várni rá ennyit, - már múlt nyáron készen volt - a „késés okát” nagyon udvariasan leírta a fülszövegben. A könyvet elolvasva csak egy kérdésre nem kaptam választ: „Miért lett egy író haditudósító is egy időre?”

Önöknek, akik megveszik az „Attila és a beszélők” című könyvet kívánok jó olvasást és elgondolkodást. Van min!