Az Európai Unió 1983 óta rendezi meg a különféle témákra koncentráló „Európai Éveket”. A Tanács 2010/37/EK számú határozata alapján a 2011-es tematikus évet az önkéntesség témájának szentelte az Unió.

Alkalmam volt Újbudán végig kísérni az elmúlt évben ezt a tevékenységet. Megdöbbenten tapasztaltam, hogy bizony néha köszönő viszonyban sincs az itt végzett munka az eredeti célkitűzéssel. Keveredik az önkéntesség és a szomszédsági önkéntesség fogalma.  Az önkormányzat által megbízott programkoordinátornak fogalma sincs a röviden „önkéntes törvénynek” nevezett 2005. évi LXXXVIII. Törvényről. Kijelentette, hogy nem ismeri, és nem is érdekli. 
Kérdezem, hogy akkor milyen alapon „foglalkoztat” az önkormányzat 60-70 önkéntest?  Mert bizony foglalkoztat, hiába is tagadta a koordinátor. Havonta összehívják őket egy megbeszélésre. Ilyenkor általában az idősebb korosztálynak szervezett programok népszerűsítésére kérik az önkéntesek segítségét. Igénybe veszik munkájukat az önkormányzati nagy, a lakosságnak szóló rendezvényeken is. Többször elhangzott, hogy a kerület mely városrészében kellene aktívabban tevékenykedniük. 

Magyarul, röviden tömören, használja, kihasználja az önkéntesség zászlaja alatt az általa toborzott ingyen munkaerőt.  Na azért nem kell félteni az önkéntesek csipet csapatát sem! Megvan nekik is a magukhoz való eszük. Ők is ki tudják használni az önkormányzatot! Ki is használják egymást kölcsönösen!

2009-ben indult el a nagyon jónak és szépnek induló Q-AGEING projekt. Újbuda a 60+ programmal indult benne. Ekkor kezdték szervezni az önkénteseket a 60 feletti korosztályból. Egy év múlva valahogy gellert kapott a dolog. Egyre inkább arról szólt minden, hogy lehet dicsekedni az önkéntesek munkájával, ötleteivel. Volt is mivel!  Lett havi rendszerességgel jelentkező rádiós magazin műsor, fotókör kiállításokkal. Az írott sajtót képviselők meg netes felületet kaptak a publikáláshoz.

Na itt indult el igazán az egymást kihasználás folyamata. Az okos önkormányzat rögtön bekebelezte ezeket. Az „önkénteseknek” is volt meg volt a magukhoz való eszük. Ha kellünk az önkormányzatnak, akkor adjanak is valamit. Kaptak. A rádiósok két MP3-as felvevőt, a fotósok meg kifizettették a kiállításra szánt fényképek nyomtatását. Nem csak az aktuális kiállításét. Rendeztek is fotó kiállítást a nyomtatott képekből. (Igaz a legutolsó kiállításuk képeit már nem nyomtatással állították elő, ezt már fotó kiállításnak lehetett nevezni!) Na, meg nagy nehezen lett egy számítógép is. Igaz ennek használatát kisajátította magának a rádiós szekció.

A rádiós csapatnak lehetőséget adó Civil rádió meg nézett, mint Géza a moziban! Ő adta a stúdiót, a frekvencia használatot és a műsoridőt, az első MP3-as felvevőt. De meg sem említették, csak büszkélkedett a magazin műsorral az önkormányzat.

A múlt év decemberében pár önkéntes szolgálati telefont kapott az önkormányzattól. Ezen az évzáró rendezvényen szerettem volna interjút készíteni a program koordinátorral az önkéntes igazolványok és a telefon átadás után.  Még ekkor is tagadta a foglalkoztatást, majd pár kérdés után közölte, hogy adjam be írásban a kérdéseimet, és majd megválaszolják.

A kérdések beadása helyett inkább megírtam ezt a cikket. Minek kérdezzek olyantól, aki nem ismeri és, nem is akarja megismerni az Önkéntes törvényt. Nincs tisztában azzal sem, hogy ha 10 óránál többet dolgozik az önkéntes, akkor bizony szerződést kell kötni vele.
Az önkéntesként dolgozó csipet csapat sem ismerik a rájuk vonatkozó törvényt. Boldogok, hogy van igazolványuk, és odafigyelnek rájuk.