December után most májusban sikerült másodszor félkész állapotban átadni az újbudai Móricz Zsigmond körteret és a Gombát.

Decemberben nem sokkal mikulás után óriás piros cserepek, koszorúk és egyebek kíséretében a főpolgármester és Újbuda vezetése ünnepélyes keretek közt átadta a nagy semmit. Azaz a rendezetlen teret, az épülgető Gombát nem, csak Móricz Zsigmond szobrát. Szegény „Zsiga bácsi” újra visszatért a kerületbe. Igaz nem a régi helyére, nem egy kis dombra, hanem egy beton kockára. Remélem, nem szédül rajta. Több hónapig nézte éjjel nappal az aluljáró néptelen kijáratát. Még jó, hogy háttal áll a Gombának, nem látja a semmit. Igaz Őt is alig látja valaki. Eltakarják a palánkok és a villamos utas várója.

 Pár nappal ezelőtt újra megjelentek a hivatalos avató emberek. Síppal-dobbal, nádi hegedűvel felavatták a Gombát, ami csak félig kész. Nem baj! A bokrétaünnep elmaradt, most bepótoljuk! Megint választás jön, lássa a nép az eredményt. A Gomba falai állnak, az üveg ablakok mögött munkások szorgoskodnak. Átjárható lett, mondták az avatók. Igen átjárható, ha nem autók állnak a díszkút körül, és munkások a létrán. Igaz tábla nincs, hogy munkaterület, aki bátor bemerészkedik. Megcsodálja a semmit, majd odébb áll csalódva.

Nem tudom, hogy mennyibe került nekünk újbudaiaknak ez a kétszeri félkész avatás. Biztos volt fogadás, kézfogás és egyebek a kiválasztottaknak. Ők biztos megérdemelték. Mi újbudai lakosok nem érdemeltük meg az egyszeri, ünnepélyes avatást és használatbavételt. Talán, amikor végre ténylegesen kész lesz a tér és a Gomba – igaz az emblematikus neon felirat nélkül - mi is örülhetünk. Csak nehogy újra jöjjenek harmadszor is az avató emberek!