Napra pontosan öt éve jelent meg az első írásom az Újbuda weblapján. Elkezdődött valami új. Magam koslattam a téma után. Gondoltam, ami engem érdekel, érdekes lehet másoknak is. Volt, hogy mellélőttem, volt, hogy nem. Harcoltam, perlekedtem egy-egy téma miatt prűd kortársaimmal. Magamra maradtam. Konok makacsságommal kivívtam a kitiltást. Megmondom őszintén nem bánom. Munkámért még köszönöm-öt sem kaptam! Vádaskodást annál inkább.

Azóta új kapuk nyíltak ki előttem. Nem csak köszönöm-öt, hanem dicséretet is kaptam! Természetesen módjával, akkor, amikor kell. Kérnek tőlem! Nem utasítgatnak, nem írják át a megírt anyagomat öncélúan. Még mindig feszegetem a korlátokat, keresem magam az útvesztőben. Néha szelet vetek és vihart aratok.

Amikor először neveztek újságírónak, szabadkoztam. Ma már nem. Igaz érzem a tudás hiányát. Nem ezt tanultam. Ebbe belecsöppentem. Jó, hogy így történt. Az egyik interjú alanyom azt mondta, nincsenek véletlenek, így kellett történnie.

Amíg Önök olvasók olvasnak, addig folytatom. Bevallom, rákaptam. Tetszik. Érdekel. Jó, hogy így történt!