Igazán találó címet kapott az Állampolgári Részvétel Hete keretében megrendezésre kerülő program. A téma soha nem volt aktuálisabb mint napjainkban. Családok szakadnak szét. Gyerekek, felnőttek hagyják el hazájukat, családjukat, hogy külföldön keressék a boldogság kék madarát, az érvényesülést, álmaik megvalósítását.

Kíváncsian indultam útnak a helyszínre. Izgalmas beszélgetést, egymás segítését, a gondok, örömök kitárgyalását vártam. Amit kaptam az inkább az a részvétlenség napja volt. Egyedül én voltam ott, a szervezőn kívül. Szomorú és mérges voltam. Ennyire nem érdekli a téma az érintetteket? Nincs gond, öröm, amit meg lehet osztani a hasonló cipőben járókkal? Csak a média munkatársai írnak, beszélnek erről a jelenségről? Nem tudom! Az érintettek hol vannak?

Nem egyszerű meghozni a döntést a családoknak a szétszakadásra. Sérül, szenved mindenki. Az itthon maradottak és a távozók egyaránt sok-sok buktatóval élik napjaikat. Aggódnak itthon és a távolban is. Segítséget, kapaszkodót a skyp, a telefon, az email jelent. Az egyhetes rendezvény jó alkalmat ad (adna) arra, hogy az itthon maradottak segítséget kapjanak a mindkét felet érintő problémák megoldásában. Összehozhatná az árván maradt csonka családokat, megismerhetnék egymást. Biztos találnának olyat, aki esetleg pont abban a messzi városban él, mint az ő családtagjuk. Itthonról tudnának segíteni neki, megkímélnék őket egy-két fölösleges „tiszteletkör lefutásától”.

Csak remélni tudom, hogy az első nap kudarca után péntekig azért lesznek olyanok, akik elmennek a Kincses Pince Adományboltba, ahol 15-18 óra között részesei lehetnek egy jó beszélgetésnek, ismerkedésnek.