Régen az „átkosban”(gyengébbek kedvéért a Kádár korszakban) év végén volt szokás bejelenteni a jelentős áremeléseket. Hol vannak már ezek az idők? Napjainkban már hónapokkal előre, csepegtetik az életünket „veszélybe” sodró bejelentéseket. Internetadó, szappanadó, és még ki tudja milyen új adó. Tippeket kéretik nem adni, még gondolatban sem!
Nem kell az üveggömbbe nézni, csak gondolkodni. Látom a szomorú jövőt. Koszos, büdös emberek kígyózó sorát. Állnak és várnak. Várják, hogy az előttük álló kiolvassa az újságot, és tovább adja. Állnak és várnak arra, hogy talán jut nekik is még abból a flakon samponból, amit hátraadnak. Állnak és várják az előkeresett, megőrzött modemek mellett a betárcsázós internet hangját. Állnak és várják, hogy a postán a kisasszony az ablak mögött átvegye a külhonba szakadt családtagnak írt levelet. Gyerekeink üveges szemmel néznek majd ki a fejükből, mert még butábbak lesznek. Nem értik mi történik körülöttük. Miért lesz rosszabb nekik, mint az Európában élő társaiknak.
Mert bizony nekik és nekünk is sokkal rosszabb lesz. A „gondoskodó állam” el fog zárni minden nem neki tetsző tudást, információt. Nem nyíltan. Azt ugyanis nem meri megtenni. Burkoltan, adóztatással, mondvacsinált ürügyekkel. A szenvedők ne őt szidják! Szidják csak azt, aki a szolgáltatást adja. Ha a népharag mégis kiszabadul a palackból, akkor majd ő, az állam létrehoz egy alternatív szolgáltatót, aki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Mellét verve harsogja, hogy segítettem, megoldottam. Ugye ismerős? Volt, van lesz rá példa elég.
Hogy túl szomorú ez a jövőkép? Igen az és ezen felül tragikus is. Pár év, és ha nem vigyázunk esetleg a „középkorba” találjuk magunkat, míg a tőlünk nyugatra élőket ugyanúgy irigyelni fogjuk, mint az átkosban. A különbség csak annyi lesz, hogy a koszos, büdös, buta, szegény nem fogja megtudni, hogy mi van a „vasfüggönyön túl”. Nekik maradnak a szlogenek „Magyarország jobban teljesít”, „Jobban élünk, mint 4 éve” és a hozzá hasonlók.
megjelent: