Az utolsó téli hétvégémre leginkább e szavak voltak jellemzőek. Az idei idegenvezetői világnap programját böngészve három séta mellett döntöttem. Egyik programról sem írhatom le, hogy maradéktalanul azt adta, amit hirdetett. Összességében azonban nem bántam meg a választásomat, csak az első volt kritikán aluli.

 „Sétáljon velünk a műkereskedők, galériák utcájában”

A téma izgalmas, érdekes. Sok-sok lehetőséggel. A program szerint nemcsak az épületekkel, hanem a galériákkal is megismerkedhettünk volna. A három órás sétából egy órát a körút és a Falk Miksa út sarkán töltöttünk el. Vezetőnk, a várostörténész, idegenvezető, Dr. H.P. nem állt a helyzet magaslatán. Hiába a nagy tudás, képtelen volt kezelni a nagyjából harmincas létszámot. Halkan, hadart, és hadart halkan!

Csak a közvetlen közelében állók hallhattak valamit. A többiek fantáziájára volt bízva minden. Szívesen hallottunk volna arról, hogy hogyan és miért éppen ebben az utcában nyíltak a galériák, de erről egy árva szó sem esett. Többen csalódottan rohantunk vezetőnk után végig az  utcán. Megnézünk párlépcsőházat belülről, épületet kívülről. Csalódásunkat nem kárpótolta az, hogy a Falk Miksa u. 10. sz. épület belső udvarán megnézhettük azt a mai is álló kéményt, mely az országház mosodájának kéményeként épült. Jó, azért két galériába is bejutottunk, ne panaszkodjak! Sétáltam egyet szombat délelőtt.

Életem első korty whskyje „A Ráday utca nyitva!” elnevezésű sétán várt rám, igaz ezt előre nem tudhattam. A rossz tapasztalatok után kicsit félve indultam el a délutáni sétára. A gyülekezőhelyen több, a délelőtti sétáról ismert arc köszönt rám. Jól kitárgyaltunk az előző program hiányosságait. Többen biztosítottak, hogy ez nagyon jó vezetés lesz, mert ismerik Dr. O.Gy-t. Igazuk volt! Érdekes történeteket hallhattunk a Kálvin tér történetéről és a régi „Fenyves” áruházról (a valaha szebb napokat látott Kálvin téri áruház), a „2 korona” szállóról, ahol hölgyek is jártak egyik-másik kivett szobához. Napjainkban már hiába keresnénk ezt a műintézményt, réges-régen lebontották, még a helyén álló épületet is. Ma a Rombuszkertnek ad otthont a telek. A régi időket csak a metróépítés korából itt felejtett keszon idézi, ami a keszon bár szerves tartaléka. Pár percre és pár falatra bekukkantottunk a Puder-be. Majd jött életem első – Churchill kedvence is ez volt – két korty whskyje, amivel a Sir William pub kínálta meg kis csapatunkat. Amíg elértünk az igazi kanadai hamburgert kínáló és a japán képregény stílust ötvöző Manga Cowboy-ig mindent megtudhattunk az utca rég elfeledett gyárakkal tarkított Ybl tervezte épületeinek történetéről. Sétánkat a Claro Bistro filmplakátokkal díszített falai között fejeztük be egy pohár pezsgő kíséretében.

Vasárnap a „Liszt Ferenc tér” névre hallgató sétán vettem részt.Ez sem a kedvenc sétáim közé fog tartozni. Bezárt kapuk, furfanggal bejutott házak lépcsőházai, ide-oda szaladgálás a tér két oldala közt. Pár érdekes sztori maradt meg bennem F.M. vezetéséből. A program bejezéseként jó félórás várakozás után a Zeneakadémia és egy zsolnay gömbbe zárva a zene szelleme várta a csoportot.

Idegenvezetői világnap jövőre is lesz február végén. Az idei séták után újra elmegyek megismerni Budapestet. Ön eljön?

Ez a szökőkút valaha az Ady szobor helyén állt, ma a tér 10-es számú házának udvarát díszíti.