Szeretem a városi sétákat. Olyan helyekre juthat el a résztvevő ahova, hétköznapokon nem nyer bebocsátást. Sok esetben naponta jár el egy-egy ház előtt és nem is gondolja, hogy az a közelmúltban milyen fontos, néha hírhedt helyszíne volt.

Újlipótváros nem csak a védett házakról, hanem a kevésbé ismert ügynöklakásokról is „híre-hírhedt”. Merkel Dávid – Hosszúlépés. Járunk? – szociológus értő vezetésével nemrég végigjártuk a Pozsonyi út, Katona József utca ismert épületeit.

Hogy miért itt jöttek létre százszámra – a mai napi ismeretlen pontos címük és számuk – a BM III. Főcsoportfőnökség szervei által használt konspirációs és találkahelyek helyszíneit biztosító lakások a történelem adja meg a választ. 

Újlipótvárosból sokan, jellemzően zsidó polgárok mentek nyugatra, így a hátrahagyott lakásaik jó szolgálatot tettek az ÁVH-nak. A zárt lépcsőházzal és emeletenként 3-4 lakással rendelkező, közvetlenül a világháború előtt emelt lakóházak könnyebb rejtekhelynek bizonyultak, mint a gangos bérházak.

 Az 1970-1980-as években is volt munkája a megfigyelőknek. Sok ismert baloldali ellenzéki gondolkodó, lakott az ügynöklakások szomszédságában. Kőszeg Ferenc „K. történetei”, Spiró György Tavaszi tárlat című regénye és a „A gyilkos a házban van” című film hiteles képet ad erről a korról.

Igazi élmény volt a Pozsonyi út 38-40 – a kerület szerintem legszebb és legérdekesebb lépcsőháza itt található – végigjárása. A VI. emeleti sötét, szűk átjáró, mely a két házat kötötte össze, biztos sokat tudna mesélni. A szemben lévő, Szent István park 26. legfelső emeletén töltötte utolsó éveit. Aczél György, a TTT (tiltott, tűrt, támogatott) „retteget” ura.

A Jászai Mari téri Képviselői Irodaházban 1991-től 2004-ig egy függönnyel eltakart freskójáról, Imre Katalin, - az ÉS újságírója és a Magvető szerkesztője volt – öngyilkosságáról, a Pannónia utcai pártgarázs Chevrolet-jeinek, Mercedeseinek történetéről, és Aczél György kevésbé ismert (zsidókat mentő) tevékenységéről többet szeretne tudni, csak ajánlani tudom ezt a sétát.